Míg mindenki tömi magába a sonkás-főtt tojásos-sajtos szendvicseket, addig itt van egy kis kultúrtörténet a Húsvétról (:

Mi is az a Húsvét?
A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, a Krisztus-központú kalendárium központi főünnepe. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett.
Húsvét az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt[6] lezárulását jelzi. A katolikus kereszténységben böjtnek nevezett, valójában „húshagyó” táplálkozási időszak után ezen a napon szabad először húst enni.  A böjt utolsó hetének neve: „nagyhét”, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken „fehérhét” – fehérvasárnapig tart.

A Húsvét időpontja
A nyugati kereszténység húsvétvasárnapja legkorábban március 22-ére, legkésőbb április 25-re esik. (A keleti kereszténységben is ugyanígy van Julián naptár szerint.) A következő nap, húsvéthétfő a legtöbb keresztény hagyományú államban hivatalos ünnep. A húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a mozgó ünnepek közé tartoznak, azaz nem esnek a Julián naptár szerinti év ugyanazon napjára minden évben. A Nap mozgása mellett a Hold mozgásától is függ a dátum – némileg a héber naptárhoz hasonló módon. A húsvét helyes időpontja gyakran vita tárgya volt.

Szokások

• Húsvétvasárnap: Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak. A húsvét ünnepe akkora ünnep az egyházban, hogy nem egy napon keresztül, hanem nyolc napon keresztül ünnepelik. Utána még több héten át húsvéti idő van.
• Húsvéthétfő: Ezen a napon sok népszokás él, például a locsolkodás, a hímes tojás ajándékozás. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán idővel, mint kölnivízzel való locsolás maradt fenn napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. Régi korokban a piros színnek védő erőt tulajdonítottak. A húsvéti tojások piros színe egyes feltételezések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt. Más vélekedések szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe, amely segítségével szerették volna az emberek a bő termést, és a háziállatok szaporulatát kívánni. Így kötődik a nyúl a tojáshoz, mivel a nyúl szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét. A locsolkodás is az öntözés utánzásával a bő termést hivatott jelképezni.

Sok vallásos országban nagyon komolyan veszik a húsvét előtti 40 napos böjtöket és a húsvét körüli hiedelmeket. A böjtről írtam már egy bejegyzést és mivel a mai napon Nagypéntek van itt az ideje, hogy erről is legyen egy bejegyzés (ha már 11.-én elfelejtettem egy kultúrbejegyzést írni...).

Mi az a Nagypéntek?
A nagypéntek a keresztény liturgiában a húsvét előtti péntek. Ezen a napon emlékeznek meg Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és temetéséről, a liturgiában a húsvéti szent háromnap második napja.

Milyen szokások vannak ezen a napon?

• Rituális mosakodás: Az egész Kárpát-medencében szokásban volt nagypéntek hajnalán a mosakodás, a hiedelem szerint akkor minden betegségtől megszabadulnak. A lányok azért mosták meg arcukat a patakban, hogy megszépüljenek tőle. Szegeden még a beteg gyerekeket is kivitték a folyóhoz, mert a nagypénteki fürdéstől gyógyulást reméltek. Az Ipoly-mentén élőknél az volt a szokás, hogy a ház ura hajnalban felkelt és bal kézzel, a nap járásával ellentétes irányban körülsöpörte az egész portát, hogy a család megszabaduljon a kártevőktől. A Dunántúlon, Göcsejben a háziak kora hajnalban meztelenül, kezükben pálcával fenyegetve körülfutották a házat, hogy elriasszák a férgeket és az élősködőket.
• Gyásznap: A keresztény hitvilág elemei beleivódtak a néphagyományba. Jézus halálára emlékezve nagypénteken a tűz minden háznál kialudt, még főzni sem volt szabad. Azt tartották, hogy aki a tiltás ellenére mégis aznap begyújt, annak komoly büntetés jár, hamarosan ellepik a férgek. Nagypénteken szigorú böjtöt tartottak, ezen kívül teljes csend honolt a falvakban, hiszen igazi gyász volt ez a közösségek számára. Még a tükröt, a másvilágba vezető út jelképét is letakarták. A családok kora reggel gyalogosan elmentek a templomba. Még a falutól több kilométerre élők is gyalogosan vágtak neki a hosszú útnak, nem használva lovat vagy kocsit.
• Dologtiltás: A nagypénteket különösen szerencsétlen napnak tartották a munkavégzésre, ezért nem volt szabad állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat végezni. Ezen a napon nem sütöttek kenyeret, mert hitük szerint az kővé válna. Nem szőttek, nem fontak, nem mostak, mert úgy tudták, hogy a nagypénteken kitisztított ruhába belecsap a villám. Munka helyett a falvak népe a templomban imádkozott és énekelt, mélyen átélve az elmúlás és a feltámadás csodáját.

Mindenkinek ismerős az 1848-49-es szabadságharc története. Ettől függetlenül büszke magyarként szeretnék minden magyar eseményről írni a blogon az ünnepnapi cikksorozaton belül (remélem nem hagyok ki semmit, ha mégis visítsatok rám) (:

Egy kis előzetes...
1848 február 23-án forradalom tört ki Párizsban, melynek híre március 1-jén érkezett Pozsonyba. Március 3-án Kossuth Lajos beszédett tartott, melyben új alkotmányt, népképviseletet, független nemzeti kormányt, jobbágyfelszabadítást és törvény előtti egyenlőséget követelt. 1848. március 13-án a forradalom Bécsbe is eljtutott és az udvar az országgyűlés feloszlatását fontolgatta. A bécsi forradalom nyomására március 14.-én elfogadták a március 3.-ai gyűlésen elhangzottakat.

Március 15 és ami utána következett
Még 14.-én este a márciusi ifjak (Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Irinyi József, Jókai Mór, Degré Alajos és Vidats János) a Pilvax kávéházban elhatározták, hogy másnak reggel követeléseiknek hangot adnak.
Először az egyetemek felé indultak meg, majd Landerer Lajos nyomdája felé mentek, melyet le is foglaltak. A nyomdában elkezdték nyomtatni a 12 pontot, mely az alábbiakat tartalmazta:

• Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését
• Felelős minisztérium Buda-Pesten
• Évenkénti országgyűlést Pesten
• Törvény előtti egyenlőséget, polgári és vallási tekintetben
• Nemzeti őrsereg
• Közös teherviselés, képviselet egyenlőség alapján
• Úrbéri viszonyok megszüntetése
• Esküdtszék
• Nemzeti Bank
• A katonaság esküdjön meg az alkotmányra, a katonákat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.
• A politikai statusfoglyokszabadon bocsátassanak
• Unió, vagyis Erdélynek Magyarországgali egyesítése

A CIKK FOLYTATÁSA A TOVÁBB-RA KATTINTVA ÉRHETŐ EL

Minden hitvallásnak és kultúrának meg van a maga ünnepe. A Holi a hindu vallásban a Színek ünnepét jelképezi, mely amolyan tavasz ünnep.

Mi is ez?
Indiában az ünnepek időpontja holdnaptárhoz kötődik, a holi minden évben máskor van: február utolsó és március első hete körül, amikor éppen telihold van. Legalább két napig, maximum egy hétig tart: ilyenkor az emberek máglyával űzik el a gonoszt, majd porfestékkel, színes festékes vízzel locsolják egymást – így emlékeznek Krishna cselekedeteire.

Hagyományok, jelentése
A fesztivál hagyományai India egyes pontjain eltérnek egymástól, de a legtöbb helyen 5 napig ünneplik. Az ősi elnevezése szerinti Holikát, már évszázadokkal Krisztus kora előtt létezett. Jelentése és hagyományai természetesen az idők során nagyban változtak. A fesztivál egyik új szokásává vált a Phalguna Poornima, vagyis telihold éjjelén, máglyaként elégetik a tél során az otthonokban felhalmozódott gyúlékony anyagokat, jelezvén a hűvös napok elmúlását, valamint a forró nyári időszak közeledtét. A máglyaégetést követő napon mindenki festékkel, festékporral szórja és vízzel locsolja a másikat az utcákon, és otthon. A fesztivál az újjászületést jelképezi és a jó győzelmét a gonosz felett.

Egy kis történelem
Hiranjakasipu démonkirály egyszer azt a kegyet kapta Brahmától hosszú vezeklése miatt, hogy ne lehessen őt megölni sem éjjel, sem nappal; sem bent, sem kint; sem a földön, sem az égben; sem ember, sem állat által; sem semmilyen fegyverrel. Hiranjakasipu elbízta magát és provokálta az Eget és a Földet, hogy ne az isteneket, hanem őt imádják az emberek. Prahláda viszont, Hiranjakasipu fia, Visnu odaadó híve volt és apja intelmei ellenére sem volt hajlandó abbahagyni a hozzá való imádkozást. Hiranjakasipu mindenféle módon próbálta őt elpusztítani, sikertelenül. Végül arra kérte fiát, feküdjön Hóliká (Hiranjakasipu lánytestvére, a démonnő) ölébe , aki a terv szerint majd máglyára ugrik vele. Prahláda Visnuhoz fohászkodva teljesítette apja kérését. (Hólikának is volt egy különlegessége: nem fogta őt a tűz; kegyként kapta ezt az ajándékot.) Mindenki döbbenetére Prahláda épségben megmenekült a tűztől, Visnu segítségével, aki Naraszimha (emberoroszlán) formájában segített neki, míg Hóliká démonnő porrá égett. Ennek a legendás eseménynek is emléket állítanak a hinduk Hólíkor.

Mi is ez?
Hamvazószerda, a Húsvétot megelőző negyven napos nagyböjt első napja. E negyven nap a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, Húsvét megünneplésére.

Népszokások
Hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít: a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Még ma is őrzik ennek emlékét: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást. A VII. században alakult ki a mai gyakorlat, hogy a nagyböjt kezdetét a böjti időszakra eső első vasárnap előtti szerdára tették, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el, ugyanis a közbe eső hat vasárnap nem böjti nap.

Miért pont 40 nap?
A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz. Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében. A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés kifejeződését szolgálja, jelzi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Nagyböjtben a keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is.