Sok vallásos országban nagyon komolyan veszik a húsvét előtti 40 napos böjtöket és a húsvét körüli hiedelmeket. A böjtről írtam már egy bejegyzést és mivel a mai napon Nagypéntek van itt az ideje, hogy erről is legyen egy bejegyzés (ha már 11.-én elfelejtettem egy kultúrbejegyzést írni...).

Mi az a Nagypéntek?
A nagypéntek a keresztény liturgiában a húsvét előtti péntek. Ezen a napon emlékeznek meg Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és temetéséről, a liturgiában a húsvéti szent háromnap második napja.

Milyen szokások vannak ezen a napon?

• Rituális mosakodás: Az egész Kárpát-medencében szokásban volt nagypéntek hajnalán a mosakodás, a hiedelem szerint akkor minden betegségtől megszabadulnak. A lányok azért mosták meg arcukat a patakban, hogy megszépüljenek tőle. Szegeden még a beteg gyerekeket is kivitték a folyóhoz, mert a nagypénteki fürdéstől gyógyulást reméltek. Az Ipoly-mentén élőknél az volt a szokás, hogy a ház ura hajnalban felkelt és bal kézzel, a nap járásával ellentétes irányban körülsöpörte az egész portát, hogy a család megszabaduljon a kártevőktől. A Dunántúlon, Göcsejben a háziak kora hajnalban meztelenül, kezükben pálcával fenyegetve körülfutották a házat, hogy elriasszák a férgeket és az élősködőket.
• Gyásznap: A keresztény hitvilág elemei beleivódtak a néphagyományba. Jézus halálára emlékezve nagypénteken a tűz minden háznál kialudt, még főzni sem volt szabad. Azt tartották, hogy aki a tiltás ellenére mégis aznap begyújt, annak komoly büntetés jár, hamarosan ellepik a férgek. Nagypénteken szigorú böjtöt tartottak, ezen kívül teljes csend honolt a falvakban, hiszen igazi gyász volt ez a közösségek számára. Még a tükröt, a másvilágba vezető út jelképét is letakarták. A családok kora reggel gyalogosan elmentek a templomba. Még a falutól több kilométerre élők is gyalogosan vágtak neki a hosszú útnak, nem használva lovat vagy kocsit.
• Dologtiltás: A nagypénteket különösen szerencsétlen napnak tartották a munkavégzésre, ezért nem volt szabad állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat végezni. Ezen a napon nem sütöttek kenyeret, mert hitük szerint az kővé válna. Nem szőttek, nem fontak, nem mostak, mert úgy tudták, hogy a nagypénteken kitisztított ruhába belecsap a villám. Munka helyett a falvak népe a templomban imádkozott és énekelt, mélyen átélve az elmúlás és a feltámadás csodáját.