A múlthéten végre volt időm egy kicsit pihenni, még ha sírtam is, hogy nincs elég óraszámom.

A történet az, hogy elég kevés vendég jött, így az étteremben nem volt szükség annyi emberre. Gondolkoztam túlórán, ám valahogy úgy döntöttem, hogy inkább kihasználom a kapott szabadnapokat és pihenésre, kirándulásra fordítom ezt az időt és nyráno behozom magam.
Most Bostonba látogattam el (igen, itt is van egy Boston). Nem olyan nagy város, de hangulatos. Mivel most csak vásárolgatni mentem, így kultúr beszámoló majd máskor lesz - viszont azt most megjegyzem, hogy megtaláltam a legpuhább plüssnyulat, amit csak lehet találni. :D

Sikerült a pihenőnapok alatt még egy könyvet el olvasnom, amiről hamarosan jön is a beszámoló (valószínűleg holnap), plusz közben beszereztem pár újat, úgyhogy már kész tornyom van - keveredve a már elolvasott könyvek a még el nem olvasottakkal. (:

Igyekszem majd minél több blogposztot hozni, hogy ne csak könyvekkel teljen meg az oldal, plusz tervezek hozni néhány zenei posztot - hasonlókat, mint amilyen posztok tavaly voltak.

Legyetek jók. (:

Nagyon ritkán vesznek a baráti körömből könyveket szülinapra/karácsonyra, úgy igazából bármilyen alkalomra. Most szülinapomra kaptam 2 könyvet is, ebből egyet már el is olvastam...

Miről szólt?
3 éve David Hunter törvényszéki orvos végleg magamögött hagyta régi életét, miután egy borzalmas tragédia majdnem véget vetett neki. Most egy kis Norfolki faluban dolgozik egyszerű orvosként, úgy hiszi maga mögött hagyta a múltat.
Aztán megtalálják Sally Palmer holttestét...
A test többszörösen meg lett csonkítva. A rendőrségnek szüksége van Hunter szaktudására, hogy megtalálják a gyilkost, de kétségbeesett próbál kimaradni belőle. Aztán egy második nő is eltűnik és a szorosra zárt közösséget, ahol Hunter otthonra talált, félelem és paranoia övezi. Senki sem ártatlan. Hirtelen sehova sem tudnak menekülni...

Véleményem a könyvről
Bevallom, az elején nem tudtam mire számítsak a könyvtől és az írótól. Születésnapomra kaptam a könyvet, így sokáig nem tudtam hova tenni, hogy milyen lesz (plusz folyamatosan megzavartak benne). Aztán, ahogy haladtam tovább, kezdett olyan lenni, mintha az NCIS-es dokiról olvasnék - vagy legalábbis hasonló a téma.
David Hunter új életet szeretne kezdeni és 3 évig nagyjából sikerül is neki, míg nagynehezen úgy nem dönt, hogy besegít a rendőrségnek. Aztán szépen lassan újra rátalál a szerelem (esküszöm szurkoltam neki), míg végül oda nem jut, hogy attól kezd félni, nehogy megint megtörténjen ugyanaz, mint évekkel ezelőtt.
Egészen érdekes volt szerintem. Igaz volt benne pár orvosi dolog, amit nem nagyon értettem, de biztosan meg van rá a magyar fordítás is. Valószínűleg utána nézek az író további könyveinek is, de nem mondom azt, hogy annyira magáva ragadott az orvosi szál (attól függetlenül, hogy amugy elég érdekes ez a téma - igen, perpillanat nehéz összekötni a kettőt, de engedjétek el :D).

Más címet nemigen tudtam volna adni most ennek a bejegyzésnek. Napok - sőt hónapok - óta próbálok úgymond túlélni és erős maradni...
Ha a fizikai megpróbáltatásokat nézem, akkor napok óta annyira fáj a derekam, hogy örülök, hogy a munkámat megtudom csinálni, azon kívűl eléggé megszenvedem a dolgot. Gondolom leginkább azért fáj, mert míg hétközben nem dolgozom az Accomodation részen, így a trolim mindig a tároló hátulján van és egyedül kell kicibálni 5-10 nehéz és telipakolt trolit, hogy odajussak a sajátomhoz...

A másik dolog... mióta átköltöztem egyik barátnőmhöz, kb az van, hogy ahelyett, hogy együtt csinálnánk valami programot, mindig egy pöcs sráchoz rohangál, aki kb úgy viselkedi vele, mint egy darab ággal. Ha én hozok fel valamit - menjünk el enni, beszélgessünk -, mindig az van, hogy nincs kedve vagy fáradt. De ahogy jön a srác, veszi a kabátját és megy. Vagy amikor épp benne vagyunk egy beszélgetésben, jön a srác, barátnőm már ugrik - mintha amugy nem is lettünk volna egy beszélgetés közepén. Amikor meg elmondtam neki ezeket a dolgokat, akkor jött azzal, hogy én ezt miért nem mondtam neki, mikor itthon van... mondom mikor? Mert ha nem dolgozunk, akkor a srácnál van, szóval kb esélyem sincs normálisan beszélni vele...
Most is felhoztam, hogy jó lenne csinálni valamit, anélkül, hogy rohangálna a srác után és teljesen meglepődött. Mit kell azon meglepődni, hogy amugy odaköltözik a barátnője a szomszéd szobába és kb nem is csinálnak együtt programot, mert hát így a srác, úgy a srác...
 

Úgyhogy most perpillanat azon gondolkozom, hogy ezek után, ha ugyanúgy tovább "nyalja" a srác seggét, akkor így engem el is felejthet. Mert ha már magától nem jön rá, hogy amugy vannak barátai (a srácon kívűl) akikkel lehetne programot csinálni, akkor az már nem jó... Aztán majd rájön (ha rájön), hogy nem lesz senki, aki segítsen neki vagy akivel úgymond "csajos napot" csinálna.... Mert szerintem itt nem én rontottam el a dolgokat...

Már nagyon régóta szemeztem ezzel a könyvvel, rengeteg más olvasónál is láttam a könyvet és felkeltette az érdeklődésem. Beszereztem, elolvastam, szerettem.

Miről szólt?
Évente egyszer a hírhedt Legend mester megrendezi a Caravalt - azok számára, akik meg lettek hívva. Idén az egyhetes játékon Legend csillogó Suenos szigetén kerül megrendezésre, ahol a kangyargós utak hófedte labirintust alkotnak és az emberek sosem annak tűnnek, amik.
Az első éféljkor a játék kezdetét veszi és a vendégek játékosokká lépnek elő. Mindegyikük a kikiáltott nyereményért küzd: egy egyszerű kívánságért. Csak annyit kell tennük, hogy felfedik Caraval rejtélyét. De egy játékban, ahol a veszély egy sima mosoly mögött is rejtőzhet, a nyerés nem kivitelezhető veszteség nélkül, és talán a kívánságuk lehet az utolsó...

Véleményem a könyvről
Egyszerűen imádtam. Lassan rá kell jönnöm, hogy az ilyen tündérmese jellegű könyvek simán be tudnak szippantani. Kicsit hasonlított a Wintersonghoz, ám mégis más volt. Adott egy testvérpár: Scarlett és Donatella, akik szeretnének megszabadulni apjuk terrorja alól. Ehhez ad lehetőséget a Caraval, melyre idén a két lány is meghívást kap. Ám a játék közben Scarlett elég sok kihívás elé néz, míg újra egyesülhet húgával.
Őszintén szólva élveztem, hogy Scarlett hogyan küzd meg azzal, hogy kikerüljön apja uralma alól és hogy megoldja a feladatokat, amik húga megmentéséhez vezessék őt.
Májusban jelenik meg a következő része, ami remélem hasonlóan lesz megírva, és még több dolgot tudunk meg Legendről is. (:

Miről szólt?
Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat. Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja. Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból. Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!

Véleményem a könyvről
Mikor megláttam a könyvet a polcon az egyik papír-írószer boltban, tudtam, hogy magával fog ragadni. Plusz pont nem sokkal előtte tették fel a cirkuszi sátrat, így mindenképp hangulatban is voltam hozzá. Nagyon érdekes volt, sok csavarral és kalanddal. (: