A bejegyzésben párszor olvasni fogjátok, de ez az első alkalom, hogy eredeti nyelven olvasok egy klasszikust. Természetesen tervben van még 1-2 ilyen könyv beszerzése, de ez még a jövő zenéje (:

Miről szólt?
Miután meghívást kap egy extravagánsan tüzes partira egy Long Island-i házban, Nick Carrawayt, egy fiatal agglegényt, aki csak most költözött a szomszédságba, kiváncsivá tett a hoszt, Jay Gatsby, egy hivalkodó, de magával foglalkozó ember, homályos üzleti érdeklődéssel és ködös múlttal. Ahogy a két férfi különös barátságra tesz szert, fény derül Gatsby lehetetlen szerelmi életére egy férjes asszony iránt, míg az események tragédiába nem fordulnak.

Véleményem a könyvről
Az utóbbi időben nem olvastam klasszikusokat, ám már egy ideje elakartam olvasni A nagy Gatsby-t. Miután ráakadtam az egyik könyvesboltban, nem tudtam otthagyni. Valószínűleg még egyszer elfogom olvasni, hiszen elsőre nekem eléggé szokatlan volt az írása - főleg, hogy nem olvastam még klasszikusokat angolul.
Adott egy férfi, aki minden este nagy partikat csap; míg nem találkozik újra régi szerelmével. Ami aztán gyötrődésbe és végül egy balesetbe torkollik. Első olvasásra ennyit tudnék róla mondani. Mivel ez az első olyan klasszikus, amit eredeti nyelven olvasok (leszámítva a magyar írók klasszikusait ugyebár), így elég nehéz volt túljutnom a könyvön. Lehet ezért vagyok most úgy, hogy egyszerűen nem tudok rendesen írni róla.
Gatsby-ről sokáig nem tudunk meg sok mindent. Ő az a rejtélyes férfi, akinek a házába idegenek százai járnak partizni és mindenki csak pletykákat hall róla. Aztán a történet vége felé megtudjuk ki is ő valójában és hogyan jutott el oda, ahova. Ahogy olvastam élete szerelmének emléke sokáig vele van - ezeket a partikat is miatta rendezhette, ahogy következtettem -, míg végül sikerül újra találkozniuk, ám a hölgy azóta már férjhez ment. Ez konflikust szült, majd tragédiát.
A történet vége elég jól bemutatja, hogy a végén kik azok, akik melletted állnak. Míg nekik van szükségük valamire, addig ott vannak; de ha már az adott embernek kellene segítség, akkor már ott sincsenek. Nagyon sok embernél ez egy tipikus megnyílvánulás - persze tiszelet a kivételnek.
A jövőben tervezem újra elolvasni a könyvet, hogy jobb értékelést tudjak írni róla. (:

Mostanában elégé össze-vissza vannak a beosztásaim, így néha jobban szeretek pihenni, amikor időm jut rá. Ez az elmúlt napokban is így volt.

A születésnapomkor kértem ki szabadnapot, ami azt jelentette, hogy a 2 napos Holiday mellé kaptam még 2 Rest day-t is (a Holiday a fizetett szabadságot jelenti; a Rest day pedig egy sima szabadnap). Így abban a 4 napban volt időm pihenni, megszervezni egy bulit - már amennyire a netem engedte, hogy felmenjek - és kizárni nagyjából a munkát. Aztán visszakerültem a körforgásba; és meglepődtem, hogya vendégekkel most nem is volt különösebb baj. Inkább az egyik munkatársam olyan, akit mindenki megütne (és még szépen fogalmaztam).

Így ezért is kerültem most a blogot meg úgy mindent, mert szükségem volt egy kis "én idő"-re két éttermes shift között és persze munka után. Igyekeztem olvasni, filmezni; bár sokszor voltam olyan fáradt, hogy hanyagoltam mindent.
Tervben volt az is, hogy esetleg bekérem magam egy kis túlórára, ám tegnap mikor megláttam, hogy 4 különböző blokkban kaptam 4 emeleti szobát, azt mondtam, hogy inkább most nem... Semmi bajom nincs az emeleti szobákkal, ha nem kell az egész Seaside Village-et bejárnom, amivel megy az idő - mert ugye el kell jutnom egyik szobától a másikig, meg felpakolni-lepakolni stb.

A mai napot is ezért szántam a pihenésre, de úgy gondoltam adok egy kis életjelet. (:
Hamarosan jön a Könyvkihívás következő része és megválaszolom azt az egyetlen kérdést, ami érkezett a Kérdezz-Felelekhez (:

Bevallom, sokáig tartott, mire megjelent végre a könyv és már nem tudtam magam visszatartani, hogy megszerezzem...

Miről szólt?
Hat hónappal a Wintersong vége után, Liesl azon dolgozik, hogy öccse és saját karrierje tovább haladjon.De az élet a föld felett nem olyan egyszerű, mint ahogy Liesl hitte. Öccse, Josef, hideg és távolságtartó, míg Liesl nem tudja elfelejteni kedves fiatalaemberét, akit hátrahagyott és a zenét, amit inspirált.
Mikor a baljós jelek megjelennek, a két világ határa omladozóban van. Lieslnek vissza kell térnie a föld alá, kibontani az élet, a halál és a Goblin Király rejtélyeit. Mi kell ahhoz, hogy a régi törvényeket megtörjék egyszer és mindörökké? Mi az igaz áldozat értelme, mikor a világ sorsa - vagy Liesl szeretteié - a lány kezében vannak?

Véleményem a könyvről
Őszintén bevallom, hogy nagyon vártam már a könyvet. A Wintersong-ot imádtam - a szerelem lassú kibontakozása, a küzdelem, a szerelem elengedés és a többi. A Shadowsong annyiban más, hogy megkapjuk a földi élethez visszatért Liesl-t, akinek iszonyatosan hiányzik a Goblin Király; hiszen ami kibontakozott köztük a föld alatti életben, az egy nagyon erős kötelék volt. A könyv azt az időszakot tárja elénk, mikor a Vad Vadászat van, ami azt jelenti, hogy a Goblin Király egy feleséget keres magának, hogy vissza állítsa az egyensúlyt, amit a régi törvények diktálnak.
Nem volt könnyű annyira azonosulnom ezzel a könyvvel, mint a Wintersonggal, ám teljesen érthető Liesl szenvedése. Ugyan sokáig nem jelenik meg maga a Goblin Király a történetben, de kapunk egy-két részletet még emberi mivoltából.
Ahogy haladunk előre, Liesl kap néhány jelet, ami szerint meg kell mentenie mindkét világot. A lány próbál rájönni, hogyan is lehetséges ez és az önfeláldozása elhozza a felszabadulást mindkét fél számára.
Hozzáteszem, hogy a könyv elején van egy fejezet, mely felhívja a figyelmet, hogy a könyvben vannak önbántalmazó, függőségi és öngyilkossági hajlamok és ha esetleg ezek a tettek felkavarják az olvasókat, akkor nyugodtan forduljanak segítségért. Senki nincs egyedül!

Már egy hete, hogy a tél újra eljött. Valljuk be, ennyi hóra decemberben számítottam volna és akkor meg is lett volna a karácsony érzés. De nem... Az időjárás úgy döntött, hogy így közeledvén a tavaszhoz, gyorsan ledob egy kis havat, amivel Anglia mit sem tud kezdeni.

Kezdem ott, hogy kedden még betudtam menni a városba. Szerdától pedig már se busz, se vonat, se repülő nem közlekedett. Bukkannak fel a hírek, hogy Skegness le van zárva, mert se ki, se be (se nyő) nem lehet jutni. Másnap már jön az a hír, hogy áradás veszély van és egy-két ismerősöm elnézett a partra és a víz sacperkábé a kapunál volt. Tegnap pedig Butlins kiírta a hírt, hogy a skegnessi és Minehead-i resort elhalasztja a hétvégi programot (itt 90-es évek lett volna; Mineheadben meg Darts verseny) és bezár - az már más kérdés, hogy a bognorit miért nem zárták be, hiszen az egész országban elég szar a helyzet (így szépen kifejezve).

A lényeg az, hogy sok helyen tényleg nincsenek felkészülve itt ilyen hómennyiségre. Pláne, mikor szerdán nagyjából elkezdtünk havat takarítani, az egész resorton 2 darab hólapát volt. És úgy, hogy amugy az összes Accomodation Village-ben kellett volna takarítani a havat, meg úgy mindenhol.
Így egy élmény volt egész héten dolgozni: félig belesüppedve a hóba; a trolikat alig tudjuk tolni, mert nincs eltakarítva az út; tegnap pedig engem szószerint arrábfújt a szél mindenestől.

Éljen a tavasz és a vádliig érő hó :D

Sokszor vagyok úgy vele, hogy mikor bemegyek a városba, be kell mennem a könyvesboltba is. Van benne ez a húzóerő, ami sosem engedi, hogy csak úgy elmenjek előtte. Így találtam rá erre a könyvre is.

Miről szólt?
Sok évvel ezelőtt katonák szálltak meg egy eldugott angol kisfalut, Imbert és kényszerítették a helyieket, hogy költözzenek el. Azóta a hely elhagyatott...
Minden télen, csak egy estére, Imber előző lakosai visszatérhetnek szeretteik sírjához az elburjánzott temetőben.
De idén valami rosszul sül el. Titkok kerülnek felszínre, mindenkit veszélynek kitéve, aki Imber közelébe kerül. Csak egy ember segíthet.
A neves szellemvadás, Harry Price újra egyesül asszisztensével, Sarah Grey-jel. Egyszer már dolgoztak együtt, ám kapcsolatuknak végeszakadt. Harry tudja, hogy Sarah lehet a kulcs Imber titkának felderítésében, de a lány beavatkozása vajon mindkettejük végét is jelenheti?

Véleményem a könyvről
Mindig is szerettem a szellemsztorikat, főleg, ha érdekesen vannak megírva. A The Lost Village egy sorozat 2. része, viszont csak annyi kapcsolat van a két rész között, hogy a főkarakterek ebben a könyvben is megtalálhatók (jelzem, nem olvastam az első kötetet, mert nem tudtam, hogy ez egy folytatólagos könyv).
Maga a helyszín, Imber, valós; valamint Harry Price is egy valós személy volt (ám a könyvben való szerepe nem valós). A 19. században kezdte el a hadsereg Salisbury Place-en megvenni a telkeket, főle Imber környékén, hogy gyakorlatozásra használják a helyet. 1943 októberében szólították fel Imber teljes lakosságát, hogy 47 napjuk van elhagyni a falut. Évente vannak "nyílt napok", amikor a régi lakosok visszatérhetnek a faluba.
Említettem, hogy Harry Price létező személy volt. A szerző megemlíti a könyv végén, hogy vannak bizonyos részek a könyvben, amiket felhasznált Price írásaiból. Price első sikeres esete 1922-ben volt, mikor leleplezte a "lélekfotós" William Hope-ot. A következő évben leleplezte Jan Guzyk médiumot is.
Visszatérve a könyvhöz: mindig is szerettem a szellemtörténeteket, pláne, ha van valami igazság alapja. A könyv elején az író megemlíti, hogy Imber tényleg létező település - utána is néztem, hiszen érdekelt. Maga a történet érdekes és ahogy bentebb haladunk, egyre izgalmasabb lesz. Ugyan a Ghost Hunters-t nem olvastam (mely az első kötet a sorozatból), bár nem éreztem hiányát, hiszen számomra adott annyi háttértörténetet az író, hogy ne érezzem azt, hogy kihagytam valamit...

Érdekes történet, örülök, hogy nem hagytam ott a könyvesboltbam, mikor megláttam (: