Gondoltam ideje lenne egy kis helyzetjelentés, hiszen nem mostanában írtam rendes blogbejegyzést... (:

Ugyebár még szeptember elején volt egy kis összeülős búcsúztató egy páros munkatársnak, aminek az lett a vége, hogy másnap kavargott a gyomrom és a két éttermes meló között átaludtam a napot (igen, kicsit sok volt :D). Utána 11.én hazarepültem, hiszen elkezdődött a holiday-em és majd 20.-án repülök vissza. Bár a beosztásom jelenleg úgy van, hogy csak 21.-én és 24.-én vagyok beírva, így valószínűleg majd kirándulok egyet.

Most az elmúlt pár napban nagyjából sikerült kipihennem a nyári rohanást, és erre igazán szükségem volt. Említettem szerintem, hogy az elmúlt 3 hónapban alig aludtam és sokat dolgoztam - leginkább augusztusban. Plusz ugye meghúztam egy izmot az alkaromban még valamior júliusban, így egész augusztusban végigszenvedtem. Az elmúlt pár napban még egész jól elvoltam vele és nem akartam letépni az alkarom a fájdalomtól, viszont most megint elkezdett fájdogálni és elkövettem azt a hibát, hogy ösztönösen a jobb kezemmel emeltem fel egy zsugor vizet, majd másnap egy jól megpakolt szatyrot.

Úgyhogy remélem meggyógyul végre, főleg, ha visszamentem melóba, hiszen akkor megint napi szinten használni fogom és emelgetni fogok nehéz dolgokat....

Most kezd el lassan tudatosulni bennem, hogy 9.-én lesz egy éve, hogy a többiekkel kijöttünk. 16-an indultunk és kb 6-7 ember maradt a csapatunkból. Nem hibáztatom, akik elmentek. De tényleg...

Viszont megmondom az őszintét, még nem bánom, hogy itt vagyok. Lehet, hogy sokszor kapok agyfaszt (napi szóhasználatom, nézzétek el), de ezalatt a majdnem egy év alatt is sokkal többet hoztam ki magamból, mint amennyire hittem, hogy képes vagyok. Az étteremben legalábbis sikerült érzéseim szerint maximálisan kihoznom magamból mindent még akkor is, amikor rengeteg idióta szabályt hoztak - mint most is, hogy én nem csinálhatok ételmérést, mert nem vagyok mindennap az étteremben (ami vicces, mert 2 ember csinálja mindig, hogy amikor a másik nincs, akkor egy valaki legyen. És ez eddig is meg volt - én és egy másik lány, aki régebb óta itt van. De persze vágjuk el az egyetlen embert ,aki tényleg tudja mit csinál... oké, hiszti levágvva).

Na de: belegondoltam, hogy ez az első hely, ahol tovább vagyok, mint 7 hónap. Ugye a Highland Heritage Royal Hotelében voltam 5 és fél hónapot (plusz 2 hét a Ben Doranban); a Glengarry Castle Hotelben 7 hónapot és a Rosehillben pedig 2 hónapot. Itt pedig pár nap múlva lesz 1 éve, hogy itt vagyok és valószínű, hogy lesz még egy szerződésem. Aztán meglátjuk hogyan lesz. Perpillanat 11-én megyek haza 1 hétre, amikor is végre pihenek egyet, mert érzem, hogy teljesen túlhajtottam magam, miközben 6 ember helyett dolgoztam kétszer 3 óra alatt...

Most, hogy egy kicsit "elmerengve néztem ki az ablakon", hamarosan jelentkezem - valószínűleg már otthon fogok bejegyzést írni, vagy ha addig befejezem a most olvasott könyvem, akkor előtte is (: 
Legyetek jók és hamarosan jövök (:

Már hónapok óta agyalok, hogy változtatni kine a külsőn, de akárhányszor megnyitottam a Photoshop-ot, félóra múlva üresen zártam be. Valahogy kiürültem...
Ma gondoltam böngészek pár képet (csak úgy) és megtaláltam ezt a cuki kisegeret az útjelzőoszlopot bámulva. Ekkor belémötlött: hát ez zseniális, kell! Úgyhogy nekirugaszkodtam a Photoshopnak, hogy én igenis csinálok valamit és hát igazából megmaradt az egyszerűség és csak sötétítettem a színeken.

Viszont így elgondolkoztam, hogy mivel fél éve nem szerkesztem a rajongói oldalaimat, így azokra már nem is csinálok semmilyen grafikai dolgot. Szépen lassan lehet újra előásom magam és újra elindítom a kreatív vonatot grafika terén, mert ez az egy dolog nagyon hiányzik a rajongói honlapos korszakból. (:

Addig is remélem tetszik az útirányt kereső kisegér (teljesen átérzem amugy a helyzetét!) és hamarosan újra jövök. (:

Őszintén szólva elég sok dolgozom, de gondolom ez nem lep meg titeket. Itt van a nyári szezon, megy a hajtás és még ráadásul egy-két munkatárs sem épp segítőkész...

Kezdem ott, hogy kb egy hónapja kaptunk pár új munkatársat az étteremben, akikből 2 a pultba került be. Kicsit lassacskák, de az elején még azt mondtuk, hogy ez teljesen rendben van, hiszen még csak most jöttek.
Ámde: az angol lány már az első héten kétszer beteget jelentett és a munkamorálja azóta is a béka fenekét nyaldossa - vagyis minden pillanatot megragad arra, hogy ne kelljen dolgozni. Ennek következtében rám marad minden...
A lengyel lányka sem éppen a munkaszeretetéről vagy a gyorsaságáról híres. Míg az angolnál már elértem, hogy legalább másfél pultot kitakarítson fél óra alatt, a lengyel lányunk még mindig egy fél pultot takarít ki ugyanennyi idő alatt. És mikor ezt jelzed neki, bociszemekkel rád néz, hogy nem érti mit mondunk. Ez leginkább akkor jön elő, mikor eljut a padló felmosásáig valami folytán és a pult mögött elkezd felmosni (ahol ugye csak két padlót kéne mosni), megcsinálja a felét és kimegy a nagy térre. Itt jeleztem neki, hogy a másik oldalt is megkéne csinálni, ha már elkezdte, erre csak kapom a "Ezt nem értem" választ. Mutattam neki kézzel-lábbal, de nem segített, úgyhogy azóta is ha mindkét lánnyal együtt vagyok a pultba, akkor mindig túlórázom, mert sose vagyunk kész...

Ezenkívűl ugye ott van a hétfő és a péntek, amikor takarítok és az elmúlt 2 hétben kikaptam a legszutykosabb szobákat és persze, ha csúsztam, akkor én voltam leszidva, hogy küldeni kell segítséget meg a checkerem ki van rám akadva (aki életében most nézte meg a szobáimat először és amugy is állandóan káromkodik mindenen). És mikor megvédeném magam, nem sokat érek vele. Plusz mostmeg hívnak az étterembe ilyenkor is, úgyhogy még jobb is, hogy nem ülök ott... Most pénteken volt az, hogy tudtam, hogy nem fogok 4-re végezni, mert most 2 nagyon undorító szobám is volt az 5-ből (ráadásul mind az 5 szobám vagy 2 hétig itt volt és ezek nem is kapnak szervízt), úgyhogy jelentősen elcsúsztam. Fél 5-kor végeztem és 5-kor meg mennem kellett, hogy átérjek az étterembe, ahol úgy néztem ki, mint akin átment 5 tehervonat.

Szóval igyekszem átvészelni még ezt az egy hónapot a holiday-emig és abban az egy hétben mást sem fogok csinálni, mint aludni. :D

Tudjátok mit felejtettem el július 31.-én? A blog születésnapját!

2015. július 31.- én nyitottam meg a blogot, azzal a szándékkal, hogy kiírom magamból a külföldi munkában szerzett élményeimet. Ami az elején ment is, aztán kezdtem bevezetni elég sok mindent, amikor lett rá időm - zenéket, könyveket, filmeket. Ezek közül a könyvek maradtak állandónak és a többi hébe-hóba felbukkannak.

Az oldal ugyebár a BeScottish nevet kapta, hiszen 3 éve Skóciában kezdtem el dolgozni, ahol 4 munkahelyem is volt. Ám idén Angliában kötöttem ki és nem volt szívem átnevezni, hiszen ki tudja még megyek-e még vissza a Felföldre (valószínű, a szívem visszahúz) (:

Viszont ezúttal is szeretnék a blog boldog születésnapot kívánni és remélhetőleg itt leszek még egy darabig (: