Kicsit kevesebb személyes bejegyzés megy ki mostanàban, hiszen tényleg alig történik valami - a karantén átka, mondhatni.
Viszont már egy hete elkezdték oldani a szigorításokat itt angolföldén, ami azt jelenti, hogy április 12-én (és másnap is) elég sok embernek kellett hirtelen étterembe és ruhaboltba mennie - szószerint tömeg volt mindenhol és én csak a Tescoba mentem. Úgyhogy kiváncsi leszek, hogy hogyan fog alakulni a többi feloldás...
Ha már feloldás... jelenleg még mindig május 17 a nyitás nekünk, ami remélhetőleg marad is, ha minden jól megy és nem lesz mèg egy hullám. Most elkezdtek tréning időpontokat kiírni (én holnap megyek, nem tudom még hány emberrel). Kiváncsi leszek, mi lesz.

Más nem sok van... a laptopom még mindig szervízben van, mert újabb laptopokhoz nehezebb alkatrészt találni (a HP pavilion van nekem, ami kifordítható) és jelenleg mindenképp kell egy kàbelcsere, ami összeköti az alaplapot a képernyővel - remélhetőleg csak ennyi csere kell benne.
De ezen kívűl tényleg ugyanolyanok a napok, így tényleg várom, hogy vége legyen ennek a karanténnak és lassan visszatérjen az élet.

Hamarosan újra jövök, addig is mindenki vigyázzon magára (:

Mit szólsz hozzá?

Egy kicsit elvonultam a személyes bejegyzésektől, ám újra itt vagyok, még mindig karantén alatt ám egy évvel idősebben - mondjuk a tavalyi szülinapot eldobom, mert nem használtam, így nem érzem hogy egy évvel több lennék...

Szépen lassan alakul a jó idő, még 2 hónap a nyitásig és remélhetőleg minden jól alakul majd. Szerintem sokunk nevében mondhatom azt, hogy kezd elegünk lenni ebből az egész vírusból meg karanténből, még ha az utóbbi teljesen érhető.
Olyan sok dolog még mindig nem történik. Sorozatozás, filmezés, egy-egy séta vagy néha bevásárlás, tanulgatás és lényegében ennyi. Úgyhogy én mindenképp várom, hogy mégha betartva minden szabályt is, végre megnyissunk - vállalom a sok falnakszaladást és kiakadást is.

Más tényleg nem történik, így nem igazán tudok rendes és ömlengős bejegyzéseket írni, de remélhetőleg hamarosan már bővebb posztokat tudok majd nektek hozni. Addig is legyetek jók és vigyázzatok magatokra (:

Mit szólsz hozzá?

Ez alatt a karanténlét alatt sok minden nem történik, de egyre nehezebben viseljük, hiszen tél is van meg hideg, így sokszor semmi kedvünk nincs kimenni...

Viszont az nálam haladás, hogy mivel a közeljövőben eséllyel fogok állampolgárságért menni (biztos ami biztos alapon), így elkezdtem készülni, hiszen a jelentkezés egyik feltétele, hogy teljesítsünk egy The Life in the UK tesztet (meg persze egy csomó papír is kell majd). Úgyhogy most ezzel fglalom el magam, hiszen megint csúszott a nyitás - ezúttal március közepére, bár van esély arra, hogy lesz még csúszás.
A nagy tanulás mellett azért olvasok is meg néhányszor összetalálkozok barátokkal, de ezenkívűl tényleg mindenki nagyon minimálisra fogta a kimenetelt. 

Olyan nagy helyzetjelentés nem is igazán van - karantén és nyűg, hogy végre minden visszaálljon normálisba.
Mindenki vigyázzon magára, én pedig hamarosan újra jelentkezem (:

Mit szólsz hozzá?

Az elmúlt nagyjából másfél hónapban blogot egyáltalán nem írtam. Hogy miért is? Meló; fáradtság; kevés alvás és az a kevés idő, ami ébren és nem munkával vagy éppen egy kis alvással telt, akkor olvastam...

Mióta kinyitottunk július végén, azóta folyamatosan rohanok, mivel az esetek 98%-ában egyedül csináltam mindent, ami ráment a mentális egészségemre és úgy mindenre, hiszen folyamatosan nyűgös voltam, ideges és persze pihenni se tudtam, hiszen miután visszaköltöztünk az eredeti szobánkba, a lakótársam visszatért jó szokásáshoz: az ajtó tépkedésekhez - ez leginkább azt jelenti, hogy leginkább akkor, amikor szükségem lenne pihenésre, ő felrántja az ajtót, aztán csapkod, járkált, hisztizik, aztán dolga végeztével becsapja az ajtót. Nem egyszer szóltam neki, de utána csak mégjobban csinálta. Ezután felvettem én is a szokást és egy ízes káromkodás után némelyik reggel jól becsapom a szobám ajtaját, majd a bejárati ajtót is. Ettől függetlenül még mindig kevés alvással funkcionálok, miután szabadnapjain szeretettel dömperkedik ki hajnali 5-kor és csapkod. Hogy minek, az nagyon jó kérdés...

De most a jelen: kb 3 és fél hónap után egy újabb lezárás következik állami szempontból. Mivel az utóbbi pár napban megnövekedtek a betegek és elhunytak száma (hogy ebből mennyit fognak vírusra és mennyi a tényleges szám, azt nagyon jó lenne tudni), így állambácsi úgy döntött, hogy egy hónapra nemzeti lezárást hírdet ki. Így a cégnek is ehhez kellett alkalmazkodnia, így a 9.-ei lezárás helyett már 2.-án zártunk és december 3.-ig zárva is maradunk - jelenlegi helyzet szerint. Ez jelenti azt, hogy újra mozgolódunk és áttesznek minket ugyanoda, ahol a nyáron is voltunk - persze nem kaptuk ugyanazokat a szobákat, de ugyanabban az apartman faluban vagyunk. Jelenleg olyan felállásban vagyunk, hogy januárig ott vagyunk, mégha ki is nyitunk decemberben. Bár sokunknak van olyan érzése, hogy nem fogunk kinyitni, de ez még a jövő zenéje...

Remélem mindenki jól van és vigyáz magára; én pedig hamarosan újra jelentkezem (:

Mit szólsz hozzá?

Egy ideje kicsit hanyagoltam mindenféle blogos dolgot. Részben, mert eléggé sűrű napjaim voltak kevés alvással; plusz magam alatt is voltam és erre rásegített a kevés alvás...

Olyannyira érdekes dolgok nem történtek: volt egy kisgyerekes hét, sok síró és ordító totyogóssal; a tűzjelzőnk elkezdte megadni magát és az éjszaka közepén elkezdett pittyogni (merülő elem) míg pár nap mulva be nem sokalltam és kicseréltem; a szabadnapom előtt elakarták cserélni a szabimat, amire én felrobbantam, mert a kb 1-2 óra alvással átvészelt hét után és a kezdődő náthámból adódóan vártam azt az egyetlen szabadnapot és végül nem cserélték el...A kis náthám amugy elmúlt, kipihentem. Most pedig élvezem a pluszban megkapott szabadnapokat, mert most hétvégén kevesebb vendég van és az egyik éttermet bezárták hétfő estig. Úgyhogy most kiélvezem a ma estét és a holnapot. (:

Más egyéb, hogy elkezdtek megint szigorításokat bevezetni, mert megint egy csomó megbetegedés van.... Ami annyiból is rossz, hogy október elején mentem volna esküvőre, de így lehetetlen, mert csak magyar tesztet fogadnak már el (szóval az angol már semmit nem érne), plusz ha visszajönnék Angliába 2 hét karantén várna. Ja meg az is, hogy amugy másfél hónapja várom, hogy beírják a kérelmemet, de pár napja mondtam, hogy inkább hagyják, mert már semmi értelme, ha augusztus eleje óta baszott rá mindenki - és tudom, hogy a blogon nem szoktam káromkodni, de ez most odaillik. Szóval a vírushelyzet totál betett mindennek...

Remélem akik még feljártak ebben a holtszezonban a blogra, jól vagytok és akik a közeljövőben erre tévednek, remélem ti is! Vigyázzatok magatokra és hamarosan megint jövök (:

Mit szólsz hozzá?