Vannak könyvek, amiket megérzésből veszek meg - ezek a megérzések általában beszoktak jönni. Most sem csalódtam (:

Miről szólt?
1988 - Frank zeneboltot nyit. Mindenféle gyorsaságú, méretű és fajtájú lemezekkel vegyítve. Klasszikus, jazz, ounk - addig, amíg bakelit, ő eladja. Napról napra Frank megtalálja azt a zenét vásárlói számára, amire szükségük van.
Aztán Ilse Brauchmann sétál be az életébe. Ilse megkéri Frankot, hogy tanítsa őt a zenéről. A férfi megérzései azt súgják, hogy forduljon meg és fusson. És mégis valami vonzást érez efelé a magabiztos, rejtélyes hölgy felé a borsózöld kabátjában és az éjsötét szemeivel. De Ilse nem annak tűnik, akinek mondja magát. És Franknek olyan kötelékei vannak, melyek kezdenek a felszínre törni és a múltja, melyet soha nem hagy hátra.

Véleményem a könyvről
Sajnálom a tényt, hogy egyre kevesebb könyvet olvasok, amiben van zene. Viszont ez a könyv szinte a kezembe ugrott és muszáj volt elhoznom. Nem bántam meg. Megjelenik sok olyan ismert mű, dal, előadó; amiket ugyebár tényleg ahogy meghalljuk tudjuk melyik az és természetesen olyanokat is, amik kevésbé ismertek. Imádtam, hogy Frank bármi áron megmentené a lemezeket, mikor mindenki csak a CD-ket és a kazettákat venné. Szerintem van valami nosztalgikus a gramofonokban és a bakelitlemezekben.
A leírásban is benne van, hogy Frank, a főszereplőnk, ráérez, hogy kinek milyen zenére van szüksége. A zene igenis segíthet megtalálni a boldogságot, feloldhat minket, esetleg átsegíteni valami traumán (nekem például sokszor bevált).
Annyira nehéz írnom a könyvről és nem azért, mert nem szerettem. Hanem, mert igenis tetszett és imádtam az egészet. Ahogy olvastam boldogsággal töltött el - mint könyv- és zenefüggő nem tartom furcsának -, így nagyon szívesen ajánlom bárkinek elolvasásra. (:

Úgy gondoltam leszedem a rögzített posztról az "Ismerd meg a szerkesztőt" posztot - Jimin, a kérdésedre ráfogok majd térni, hiszen a legtöbb könyvem otthon van és igyekszem jól átgondolni (:

Viszont egy olyan ötlettel jövök elő, hogy esetleg Ti ajánlhatnátok filmeket, sorozatokat, könyveket, esetleg zenéket is. Ezeket rátok bízom. Viszont perpillanat van egy hatalmas toronyni könyvem, ami olvasásra vár, így leginkább pár film- és sorozatötletre lennék kiváncsi, amit esetleg Ti szerettek és szívesen vennétek, ha én is látnám (:

Ajánlásra fel (:

Amikor van energiám és netem a laptopon, sokszor teszek be egy általam régen hallgatott dalt folyamatos lejátszásra. Most a Kaliforniai álom című filmból az alábbi dalt hallgatom non-stop (:

A hétfői bejegyzés után úgy gondoltam kicsit nyilatkozom, miért is voltam olyan rövidkés a kirándulásokkal kapcsolatban...

Butlin's néha szokott szervezni felnőtt hétvégéket, ami azt jelenti, hogy mindig van egy téma (legyen ez 80-as évek, 90-es évek, Back to the 2000s, esetleg Folk fest stb) és ezek csakis felnőttek számára vannak meghírdetve.
Őszintén mindig félünk mi marad ezek után a hétvégék után. Most hétfőn csak 4 szobát kaptunk, viszont így is én például fél 4-kor jöttem ki az utolsóból, úgy, hogy általában már bőven kész szoktam lenni 3-ra már 5 szobával is.
A második szobában csak két zsáknyi szemetet szedtem össze, viszont ez még semmi nem volt ahhoz képest, amennyit összeszedtem az utolsó szobámban... Szépen tartottam az egyórás takarításokat és délután 2-kor becsattogtam az utolsóba, ahol csak fél óra volt az összes szemetet összeszednem - ami 4 zsáknyi adag volt -, plusz még takarítás közben is találtam rejtett kis zugoban néhány szemetet, így megtelt az 5. zsák is. Soha nem takarítottam másfél óráig egy apartmant, de azt hiszem most az egyszer muszáj volt, mert egyszerűen udorító volt az egész. Talán az egészből annyi jó sült ki, hogy otthagytam egy égősort, amit szépen haza is hoztam. Ha már otthagyták, a szobám hadd legyen szebb, miután ők annyi szemetet otthagytak...
Viszont ezalatt a másfél óra alatt azért tisztességesen kipucoltam mindent és szerencsére az irodában se szóltak, hogy miért fél 4-kor csattogok vissza, főleg, hogy jeleztem is, hogy milyen az utolsó szobám. Szerencsére a vendégek még nem jöttek oda, így nem volt probláma. (:

Már előre félek a 90-es évektől és a 2000-es bulitól. Általában ezek a legeslegrosszabbak (és a tavalyi TWSTD Fesztről nem is beszéltem, amikor a bedrogozott emberünk átlyukasztotta a falat) és még ennél is több szemét marad utánuk...

Igyekszem minél többet olvasni, ám sokszor a munka mellett nemigen szokott kedvem lenni felvenni a könyvet. Ami talán a legrosszabb kifogás, de higyjétek el nem esik jól ezt kimondani. Viszont a The Silent Fountain elég érdekes történet volt...

Miről szólt?
Hollywood, 1978 - Egy tragédia küldi az összetört Vivien Lochartot Giovanni Moretti karjaiba - és úgy tűnik a szerencséje más fordulatot vesz. Addig, míg nem találkozik a férfi húgával és meglátja milyen sötét árnyak üldözik új férje múltjából...
Toszkána, napjainkban - Lucy Whittakernek szünetre van szüksége. De új otthona, a Castillo Barbarossa más, mint amilyennek képzeleteiben tűnt. Furcsa hangok szűrődnek a padlásról. A ház tuladonosával még csak nem is találkozott.
Az udvaron található kút néma, ám sosem szárad ki.
Évszázados különbséggel Vivien és Lucy egy idilli olasz villában ragadnak. És ha valóban megakarnak tőle szabadulni, először az ott rejlő titkokat kell megfejteniük...

Véleményem a könyvről...
Nagyon ritkán olvasok több szálon futó könyveket - talán azért, mert egy idő után zavaró. Viszont ez a 4. ilyen könyv a Könyvkihívás alatt (leszámítva, hogy 2 könyv ugyanattól az írónőtől volt), és ebből a négy könyvből ez a második, amire azt mondom, hogy kellett ez a két vonal ahhoz, hogy megértsük mi történt és mi történik.
Megtudjuk Vivien történetét az elejétől kezdve, egészen a jelenig, ahol szépen lassan összefonódik Lucy történtével. A lány a saját dolgait szeretné rendbetenni azzal, hogy Angliából egy olasz kisvárosba költözik, mint takarítólány és szépen lassan tudatába kerül a ház és annak tulajdonosa történetének.
Azt hiszem kicsit kellett nekem ez a kicsit romantikus, misztikus történet és szerintem érdemes egy esélyt adni neki (: