Azt hiszem erről szerettem volna már írni és végül oda jutottam, hogy feltettem pár olyan fejlécet, amit most kétszer is meggondolnék, hogy felteszek-e. Nem mondom biztosra, hogy ezen a blogomon történt vagy az előzőn ez a dolog, de ez most szerintem nem is számít. Arról szeretnék most írni, hogy mikor és hogyan kezdtem el honlapot szerkeszteni...

Talán 2006. vége lehetett, mikor egy barátnőm megmutatta a honlapját és miként jutott hozzá, hogyan kezdte el. Én is megpróbáltam - miért is ne. Akkor még az volt, hogy a Gportál 1 hét ingyenességet adott és ha nem vettél x számú kreditet az oldaladnak, akkor 1 hét után törölték. Nos ugyebár beregisztráltam, 1 hétig élveztem a kis blogomat, amin már franc tudja mi volt. A törtlés után újra aktiváltam, aztán valahogy beleuntam. Nem is emlékszem, hogy végül mi történt azzal a lappal, mert utána nem is foglalkoztam vele...
Elérkezünk 2017 májusához, amikor is egy barátnőmmel létrehoztunk egy közös blogot. Kb naponta változott, hogy mit akarunk abból az oldalból csinálni, aztán a másik lány szó nélkül odaadta egy számomra idegen valakinek az oldalt. Belépni nem tudtam és így tudtam meg, hogy nem a miénk már. Utána visszakaptam és elkezdtem felépíteni a Narniás oldalamat, amikor egyik nap felléptem és minden le volt törölve róla. Ekkor tudtam meg, hogy az előző idegennek még hozzáférése volt mindenhez és ő törölte le;de végül sikerült megoldani, hogy ő már ne tudjon belépni a szerkeszthető felületre és így újra elkezdtem felépíteni az oldalt.
Május 20.-án létrehoztam a Daniel Radcliffe-es oldalamat. Ugyan ennél nem volt olyan küzdés, mint a másiknál, de kellett egy kis idő, mire belejöttem a dolgokba. Kezdem ott, hogy az elején olyan kinézetek készültek az oldalra, hogy meg is lepődtem, hogy én ezeket feltettem. De akkor még egy kicsit sem konyítottam a photoshophoz vagy hogy hogyan kéne készítenem egy fejlécet, egy teljes kinézetet átalakítani meg pláne nem tudtam. Aztán valamikor 2011-ben felfedeztem a photoscape-et, majd a photoshopot és elkezdtem valamivel jobb kinézeteket alkotni. Több kreativitás is előjött.

2012-ben új tárhelyre költözött minkét oldalam, ami azt jelentette, hogy a Narniás Gportál bezárt, viszont a Danielesen még próbáltam tartani a párhuzamos szerkesztést. 2013-ban a Daniel Gportál is bezárt és az új tárhelyen folytatódott. 2007-től visszanézve a dolgokat, rengeteget fejlődtem mind egy rajongói oldal vezetésében, mind a kinézetek elkészítésében. 2013-ban egyre jobban felfedeztem a photoshop rejtélyeit, ezáltal egy még jobban kitudtam élni az ötleteimet és igényesebb kinézeteket készítenem. 2015-ben ugyan egy újabb tárhelyre kellett váltanom, de 2016 februárja óta magyar domainnel fut mindkét oldalam.

Készítettem egy kis prezentáló képet, amin megmutatnám, hogy milyen fejléceket készítettem annó 2007-ben és most milyeneket készítek most, 10 évvel később:

A tegnapi napon véget ért A Dal döntője. Őszintén szólva, nem igazán folytam bele, de édesanyám nagyon szerette volna nézni, így hallgattam belőle néhány dalt. A szombati dötntőt már csak megnéztem kiváncsiságból, hogy mégis ki fog kijutni Kijevbe. 

Akik versenyeztek a kijutásért ebben az adásban 1 embert mondtam volna kapásból, hogy talán ő esélyes lenne. És ő is nyerte a döntőt. Alapjáraton nem írtam volna erről bejegyzést, merthát a netet elárasztja ilyenkor minden ilyesfajta bejegyzés. De szeretnék említést tenni egy olyan dologról, amit egyáltalán nem tolerálok: a rasszistákat.

Igen, A Dal 2017 győztese, aki Magyarországot fogja képviselni a 2017-es Eurovízión Kijevben, Pápai Joci, roma származású. Szerintem egy igen tehetséges előadó. Eljött megmutatni mit tud és egészen a végéig vitte a műsort és elérte azt, hogy ő képviselje hazánkat. Nos, ami az eredményhírdetés után előjött kb az összes zenei facebook-os csoportban + az Eurovízió facebook oldalán kitett kép alatt, előhozta belőlem azt, hogy mindenkinek akkora pofont adnék, hogy a fal adná a másikat - és még szépen fogalmaztam.

Olyan kommentek jöttek elő, hogy "szégyellem magam, hogy magyar vagy vagyok", "miért egy roma képviseli Magyarországot? bunda az egész", "szégyen, hogy egy roma képviseli az országot"  és a többi. Nem mondom azt, hogy nem volt még 1-2 (tényleg csak 1-2), ami még jó volt, de kérem szépen, azért nem kéne így viselkedni.

Nekem tetszett a dala, a zene. A származása egy mellékes dolog. Plusz hozzátenném, hogy a külföldiek 95%-nak tetszik - már amit eddig láttam. Mi itt akkor a baj? Sokan a Tóth Gabinak szurkoltak, amit meg is értek, hiszen az ő dala is jó volt. De ettől még nem kellene ilyeneket írni, csak azért, mert éppen más képviseli az országot. (:

Azt hiszem mostanra kilökődött belőlem az összes ilyen rasszista kommentekre való forrongásom. (:

Ti mit szóltok a dalhoz, ami Magyarországot fogja képviselni Kijevben? (:

Elterveztem, hogy idén elolvasok 30 könyvet. Ami kb 3 könyv havonta. Megőrültem? Talán. De egy kihívásban mi lehet a legjobb, mint élvezni a kihívás teljesítését.

Miről szól a könyv?
Pittacus Lore a Lorieni Bölcsek bölcse. Tizenkét éve él a Földön, készül a bolygó sorsát meghatározó, mindent eldöntő háborúra. Tartózkodási helye ismeretlen. A Lorienről érkeztünk a Földre. Tizenkét évvel ezelőtt. Úgy nézünk ki, mint ti. Ugyanazt a nyelvet beszéljük. Köztetek élünk. De másmilyenek vagyunk. Olyan hatalommal rendelkezünk, amiről nem is álmodhattok. Elképzelni sem tudjátok, milyen erősek és gyorsak vagyunk. Hozzánk hasonló szuperhősökkel eddig csak filmekben vagy képregényekben találkozhattatok, de mi valóban létezünk.

Pár szó az íróról...
James Frey 1969. szemtember 12-én született Ohioban, Clevelandben. A Denison Egyetem befejeztével forgatókönyvírással, rendezéssel és producerkedéssel kezdett el foglalkozni. Ugyanúgy ismert Pitt Loreként, mint James Freyként.

Véleményem a könyvről
Kezdem ott, hogy elvileg láttam filmen, de semmire nem emlékszem belőle - vagy legalábbis nagyon kis részletekre. Kedvező, nemde?
Mikor apukámmal bementünk nem is olyan rég a könyvtárba, akkor ő nagyon belelkesedett és kitörő örömmel süvített be az egyik sorba, hogy ő igenis ajánlani fog nekem egy könyvet, aztán 5 perc gondolkodás és keresés után a kezembe nyomta ezt a könyvet. Nagyban meséli, hogy miről szól, meg hogy együtt néztük a filmet. Ha láttuk a filmet, elhiszem, de azért majd megnézem megint :D
Na de a könyv. Elég izgalmas a történet, elég sok mindent megtudunk a Lorien bolygóról és azokról a lényekről, amik elpusztítitták a bolygót, Betekintést kapunk abba, hogy miként kerültek a Földre a Védők és a Cepanjaik, hogyan próbálnak normális életet élni és közben minden gyanús jelre tovább állni. Talán ezért is szeretek jobban könyvet olvasni, mert ahogy szívtam magamba a történetet (lassan már nem is azt írom, hogy olvasom, hanem magamba szívom :D), akkor sokkal élénkebben jelennek meg a szereplők, a helyszínek. Ezentúl egy film eléd tár egy kész "terméket" úgy, ahogy a rendezők elképzelték, kihagyva a lényeget és akkor azt az emberek bekajálják. Tudom, hogy most ez a rész eléggé a film és a könyv összehasonlítására hajaz - még ha csak villanások jutnak eszembe a filmről -, de mindenképp el kell mondanom, hogyha láttátok a filmet, mindenképp olvassátok el a könyvet, hiszen az nagyon világot tár elétek a történetről.

Ajánlanám-e másoknak?
Igazából minden könyvet ajánlanék másnak, de ugyebár egy ilyen bejegyzésben mindig egy konkrét könyvre utal a kérdés. Szerintem igazán érdemes elolvasni, mert elég érdekes. És bár ez egy sorozatnak az első kötete (amikről majd lehet lesz bejegyzés), ettől függetlenül még simán el lehet olvasni. Ugyan kapunk egy kis ízelítőt a végén a második kötethez, ami felkeltheti az érdeklődést, így tovább hajtva az olvasót a következőre. (:

Oké, mivel nem ez volt az első, így gondoltam megosztom veletek, hog mi történt velem. Immár harmadik alkalommal - bár csak másodjára estem bele abba, hogy fel is vettem.

A történet lényeg egy bizonyos spamhívás, ami az elábbi történettel hív:

Önnek pár napja autóbalesete volt, amit maga okozott. Így volt?

Nos az első ilyen telefonhívást Londonban kaptam, mikor ugyanis pont egy cipőüzletben voltam. Felvettem, hisz nem sejtettem kié a szám és úgy voltam vele, biztos a csomagszállító. Az üzletben lévő többi vásárló kicsit furcsán nézett rám, hogy győzködöm a hívómat, hogy nekem egyáltalán nincs autom, vezetni sem tudok, pláne nem az, hogy pár perce balesetet okoztam volna.
A második ilyen hívás kb 1 hónapja volt, de mivel későn vettem észre így nem vettem fel. Miután rákerestem a számra és kiderült, hogy ugyanez volt az indoka, így nem is bántam, hogy nem vettem fel.

A harmadik hívás pár napja volt. Felvettem, hisz arra számítottam, hogy esetleg a hotelből hívtak. Én naív. Felveszem és az alábbi fogadott:

Jó napot kívánok! xy vagyok és úgy hallottam magának autóbalesete volt a napokban és a maga hibája volt igaz ez?

Az alábbi történt ezután:

- Nekem nincs autóm és nem tartózkodom Angliában.
*szünet*
- Hogyan történt pontosan a baleset?
- Nekem nincs autóm és nem is tartózkodom Angliában.
*szünet* * leteszi a telefont*

Ezt elmesélve szüleimnek, csodálkoztak. Apukám kérdése: "Ez nem olyan hívás, ami leszívja a telefonodról a pénzt?" Nem, csak ha visszahívod. De! A vicces ebben az, hogy ha visszapróbálnád hívni, akkor a "Szám jelenleg nem elérhető".
Nem tudom történt-e hasonló magyarokkal, de szerintem egy kicsit szokatlan egy dolog ez; egy idő után meg már vicces is. :D

Ki ne ismerné a Disney klasszikusait? (: Míg nővéremnél voltam, elalvás előtt mindig ment valami régi Disney mese, melyet kicsiként annyira imádtam. Így úgy döntöttem, kicsit mesemaratont tartok azokból, amiket úgy szerettem annó.

Miről szólt?
Mufasa fiát, a kis trónörökös Szimbát mindenki nagy örömmel fogadja az állatok között, kivéve Zordont, a zsarnok oroszlánt. Mivel terve hogy ő legyen az állatok királya, mindent megtesz, hogy a kis oroszlánt eltüntesse útjából. Egy gaztettnek köszönhetően Mufasa meghal, és a kis Szimbát száműzik. Így mivel nem térhet vissza szülőhelyére, Zordon egyből átveszi a hatalmat. A kis oroszlán világgá megy, útja során sok vicces barátot szerez, és amint megerősödik, tervbe veszi, hogy visszatér, és bosszút áll apja gyilkosán.

Kitekintés és emlékfelidézés
Ez csak nekem új infó, hogy a rajzfilm 1994. decembe 1-jén került bemutatásra? :D Ez a rajzfilm velem (és persze sok más 1994-ben születettel) egyidős, csodahát, hogy ennyire szeretem?
Halványan dereng, hogy amikor elsőnek láttam a mesét, akkor mindig bőgtem a szomorú részeknél. Van benn elég, úgyhogy majdnem az egész mesét végigszipogtam. Imádtam viszont Timont és Pumbát - mondjuk őket ki nem szereti? Mondjuk ez jó kérdés, mert lehet van, aki nem.
Amit látok a Wikipédiából (mivel nem tölt be az oldal, így amit a Google keresőbe kidob - az a 2 és fél mondat - annyit látok), hogy ez a 32. mesefilm, amit Walt Disney készített. Láttam egy műsort, ahol rekonstruálták azt, ahogyan készült a Mickey egér - tudjátok még az a régi fajta. Fantasztikus. Oké tudom, hogy most eltértem a tárgytól, de muszáj volt leírnom.

Amit tudok mondani az Oroszlánkrályról (és a többi hasonló klasszikusról), hogy mindenképp mutassátok meg a gyerekeiteknek. (: Persze, most is készülnek fantasztikus mesefilmek, de sokszor azok a legjobbak, melyeket még a 2000-res évek előtt mutattak be. (:
Kitekintés: emlékszem, mikor be lett mutatva a Kis Vuk - ami a Vuk folytatása. Nem láttam ugyan, de rengeget hallottam, hogy nagyon el lett rontva ezzel az egész digitalázálós megoldással. Semmi gondom ezzel, ha nem viszik túlzásba. Persze egyszer majd tervbe veszem, hogy megnézzem - mivel még tavaly egy pihenő alkalmával megnéztem a Vuk-ot -, mert azért kiváncsi vagyok mennyire lehet rossz. (:

A lényeg a lényeg: régi Disney klasszikusok mindenek felett (: