A The Santa Klaus Murder alapjával már mindenki találkozott szerintem: egy nagy házban egy összejövetel történik, ahol az egyik vendéget vagy esetleg vendéglátót meggyilkolják és mindenki gyanúsított, egészen az utolsó 5 oldalig.

Amikor karácsonyi történetekról van szó, mindenki tipikusan olyan könyvekre gondol, mint O Henry Háromkirályok ajándéka vagy Charles Dickens Karácsonyi éneke. Ez a karácsonyi-témájú gyilkosság nem az első dolog, ami az ember eszébe ötlik. De 1936-ban Mavis Doriel Hay megírta a The Santa Klaus Murder című könyvét, egyikét azoknak a 3 detektív történetnek, amiket 1930-ban publikált. A késői 1920-as években közreműködött Helen Elizabeth Fitzrandolph néhány munkájában is, később pedig már házas nevén, Mavis Fitzrandolphként adott ki könyveket.

A könyv leírásáról pedig:

Mildred néni szentül állítja, hogy soha semmi nem sül el jól, ha eljön a Melbury család éves karácsonyi összejövetele a vidéki házukban, Flexmereben. Így mikor Sir Osmond Melburyt, a család fejét, felfedezik - egy Mikulás ruhába öltözött vendég - egy lövedékkel a fejében Karácsony napján, az ünneplés káoszba fordul. Majdnem mindenki nyerhet Sir Osmond halálából, de a Mikulás, az egyetlen, akinek minden esélye megvolt a lövésre, ám nincs látszolagos motivációja. Haulmshire főnyomozója, aki a nyomozást zzal kezdi, hogy mennyire jól ismeri a családot, már előtte azt kívánja, hogy bárcsak jobban értette volna őket. A bizalmatlanság, a gyanakvás és a gyűlölet közepette kiderül, hogy nem egy Mikulás volt, hanem kettő.

Nem egy ilyen történetet olvastam vagy láttam már, bár már alig emlékszem rájuk. Olvasva a könyvet tényleg mindenki gyanús volt nagyon sokáig és mikor felfedezték a gyilkost, elgondolkodtam, hogy mikor került ő a képbe, de végül minden a helyére kerül.
A történet nem a szokásos karácsonyi történet, hiszen ugyebár egy gyilkosság kerül a középpontjába, ám mégis egy jó téli történet azoknak, akik szeretik a hasonló témában írt novellákat/regényeket.

Sziasztok!

Elgondolkoztam azon, hogy a decemberre mindennapra - vagy legalábbis a legtöbbjére -, szeretnék nektek hozni valami kis bejegyzést. Jelenleg 3 nap kivételével mindennapra van ötletem és meg is osztom veletek, hogy miket várhattok az elkövetkezendő napokban. (:

• Téli könyvajánló #1 - The Santa Klaus Murder
• Adventi ismertető
• Téli filmajánló #1 - Mickey egér: Volt egyszer egy karácsony
• Ünnepi édességek - linkelve hozzájuk recepteket
• Mikulása napja
• Téli könyvajánló #2 - Silent Nights (hasonló témában, mitn az előző)
• Téli filmajánló #2 - Karácsonyi lidércnyomás
• Ünnepi ételek - linkelve hozzájuk recepteket
• Emberi jogok világnapja
• Téli filmajánló #3 - Holiday
• A Hannuka története
• Téli filmajánló #4 - Joyeux Noel
• Téli könyvajánló #3 - Make a christmas wish
• Ünnepi szokások
• Ünnepi dalok
• Karácsonyi balett
• Sajátkészítésű dekorációk
• A karácsonyi zokni eredete
• Téli könyvajánló #4 - Chrismas days
• Téli napforduló
• Ünnepi italok
• Karácsonyi reklámok
• Karácsony este
• Ünnepi babonák - karácsony
• Ünnepi babonák - szilveszter
• Téli filmajánló #5 - Szilveszter éjjel
• Szilveszter este

Ezeket terveztem be.A maradék 3 napból 1-re szerintem majd beiktatok egy blogot is, ahogy lesz majd időm rá (: Addig is kellemes ünnepeket!

Elterveztem, hogy idén elolvasok 30 35 könyvet. Ami kb 3 könyv havonta. Megőrültem? Talán. De egy kihívásban mi lehet a legjobb, mint élvezni a kihívás teljesítését.

Miről szól a könyv?
Elfuthatsz a múltad elől, de soha nem bújhatsz el önmagad elől...
Mikor John Callum megérkezik a vad és reményvesztett Faroe szigetekre, megesküszik, hogy elköt minden szálat az előző életével kapcsolatban. Kétségbeesetten szeretne új életet kezdeni és meglepően tapasztalja, hogy milyen gyorsan üdvözlik a szoros közösségben. De mégis, a borzalmas, meggyengítő rémálmok nem múlnak.
Aztán a magányt felrázza egy rég nem hallot bűnügy: egy gyilkosság. Egy speciális detektívcsapat érkezik Dániából, hogy segítsenek a helyi rendőrégnek, akik teljesen rosszul vannak felszerelkezve egy ilyen nyomozási rátán. Ahogy a feszültség nő és a közösség összefog, hogy megvédjék sajátjaikat, Johnnak sűrűn kell maga mögé néznie.
De sokkal jobban aggasztóak azok, hogy John rémálmai még zavaróbb fordulatot vesznek és nem lehet biztos abban az egy dologban, amit mindenek felett tudnia kéne. Akár ő a gyilkos...

Pár szó az íróról...
Az idén 55 éves író 20 éves pályafutása surán a Scottish Newspapernél 3 miniszterelnököt interjúvolt meg; olyan jelentős történeteknél vett részt, mint a 9/11, a Dunblane-i lövöldözés, az Omagh-i bombázás és Madeleine McCann eltűnése. A The Last Refuge könyv mellett olyan regények írója is, mint a Murderabilia, In Place of Death, Witness The Dead, Cold Grave, Snapshot és Random.

Véleményem a könyvről
Kellett 1-2 óra, mire belerázódtam a történetbe, de onnanstól kezdve teljesen beszippantott. Kezdődik egy rémálommal, aminek az előzményeit a következő fejezettől kezdve tudjuk meg. Megismerjük jobban John Callumot, ahogy próbál beilleszkedni egy másik országba, az előző életétől menekülve, ám nem sokkal később megvádolják egy gyilkossággal. Egyre jobban érzi azt, hogy ártatlan, még akkor is, ha a gyilkosság estéjén részeg volt (spoiler). A helyi rendőrség egyik alkalmazottja szeretne neki segíteni, míg a Dániából hívott nyomozók próbálják kideríteni ki követte el a gyilkosságot, ám azok John-on kívűl nem gyanúsítanak senki mást... Őszintén szólva együtt tudtam érezni Johnnal. A bizonytalanságával, hogy nem érti miért utálják a helyiek, hogy miért ítélik el olyasmiért, amit nem is ő követett el. Ott van a dühe, hogy mint külföldi, rögtön ő az, aki elkövethetett bármit is.

Ajánlanám-e másnak?
Leginkább olyanoknak, akik szeretik az ilyen rejtélyes és gyilkolással kapcsoaltos történeteket. Én olvastam párat és talán ez volt eddig az, ami a legjobban magába szippantott, így mindenképp csak ajánlani tudom. (:

Sziasztok!

Elég régen írtam bármilyen blogjellegű posztot, de mentségemre szolgál, hogy kb 1 hónapja alig vettem elő a laptopomat.
Hogy miért is? Augusztusban otthon voltam, ám folyamatosan kerestem munkákat. Írtam az Euworknek, hogy egy próbát megér nálunk bepróbálkozni megint, Írtak is, hogy lesz egy interjú egy "vidámparki" munkához - mégpedig személyesen onnan jönnek interjúztatni. Megpróbáltam, felvettek, az Euwork jól lehúzott mindenkit, aztán szeptember 8-án elindultunk. Nem csak engem egyedül közvetítettek ki, hanem még rajtam kívűl másik 16 embert. 8-án 16-an jöttünk ki (mert 1 ember későbbi napon jött), egy jó hosszú utazás várt ránk Londonból Skegnessig (ez is Anglia még) a Butlin's nevű úgymond élményparkba.Ez a hely amugy úgy néz ki, hogy van több apartmanblokk, ahol a vendégek lakhatnak (Seaside, Ocean, Gold, Fairground, meg van egy Standard apartman blokk, aminek nem jut eszembe a neve). Van jó pár étterem is (pl. Ludo's, Firehouse, Coral Beach) - én úgy vagyok amugy szerződve, hogy hétfőn és pénteken a Seaside-on takarítok (amugy bármelyikbe lehettem volna beosztva), a többi napon meg a Coral Beach étteremben vagyok.
Felnőttek számára vannak szórakozóhelyek (mint például a Reds). A gyerekek számára van pár játszótér és a Skyline Pavilionban pedig van 2 nagyszínpad, egy jétákgépekkel teli terem, boltok még éttermek... itt általában változnak a programok: ha gyerekes családok vannak itt, akkor vetítenek meséket, sok a táncolós fellépés, a bábjátékok és a hasonlók. Ha felnőtt hétvége van (mint most ezen a hétvégén is -a 80's reloaded), akkor a legtöbb ilyen gyermekeknek szánt boltok zárva vannak és a nagyszínpadon fel van állítva egy dj pult, ahonnan szólnak a zenék, az emberek meg az előtte lévő téren tudnak táncolni.

Nem rossz hely amugy, csak még a többi itt dolgozóval is kicsit összébb kell szoknunk. Ugyan elég gyorsan összebarátkoztunk néhánnyal, de volt 2 lakótársunk 3 hétig, akik pont ezen a héten mondták be az unalmast és feldobtak minket, hogy mi mennyire rosszak és elviselhetetlenek vagyunk - úgy, hogy az elmúlt 1 hétben örültünk, hogy élünk és alig voltunk itthon. Én meg pláne, mert dolgoztam...De ez mást téma, inkább nem is megyek bele részletesebben (:

Ezalatt a 3 hét alatt amugy rengeteg tréningen voltunk - főleg úgy, hogy Accomodation van a szerződésünkben, ami ugye a takarítás rész. Végig ültünk 4 napot, ahol ugyanazt hallgattuk minden nap, aztán mindenki ment arra az apartman blokkra tréningre, ahova beosztották (én a Seaside-on vagyok és nagyon jól jártam vele, mert az a manager olyan, hogy ő az egyetlen, aki tényleg ért hozzá, mindent megtesz az embereiért és ráadásul nagyon intelligens ember is). Nekem még most megy egy tréningem az éttermen - vagyis tegnap kezdődött, ma szabadnapos vagyok pont -, de már egy hetet ledolgoztam ott. Azért húzták el eddig nekem meg egy másik lánynak az éttermes tréninget, mert most jött még pár új emberke és hozzájuk csaptak minket is. Tegnap odajött hozzám este az egyik Team Leader, hogy nem is érti, hogy miért nem kaptuk meg a tréninget már az elején. Az éttermezést jobban élvezem (és jobban is szerettem tavaly is meg azelőtt is), mert sokkal pörgősebb itt ez a munka. Bár mivel hétfőn és pénteken takarítok csak, így ez a 2 nap is elég pörgős. A takarításnál vannak szervíznapok, ami annyit takar, hogy bekopogsz és ha mondjuk otthon vannak a vendégek, akkor megkérdezek kérnek-e valamit; ha nincsenek, akkor rendbeszeded a lakást. A hétfő és a péntek azok az in-take napok, általában ekkor cserélődnek a vendégek - ilyenkor nagytakarítás van. Egy elég durva felnőtt hétvége után ez nem lehet túl kellemes és ezt majd meglátjuk holnap...

Őszintén szólva csak ennyit akartam most leírni, hogy adjak egy kis életjelet, hogy nem hagytam el a blogot, csak nem sok időm volt még bejegyzést írni. A téli bejegyzés-sorozatom is folytatódni fog - amit ti persze majd csak decemberben fogtok meglátni (:
Hamarosan újra jövök, addig is sziasztok (:

Elterveztem, hogy idén elolvasok 30 35 könyvet. Ami kb 3 könyv havonta. Megőrültem? Talán. De egy kihívásban mi lehet a legjobb, mint élvezni a kihívás teljesítését.

Miről szól a könyv?
A Bogard Bárd meséi 5 változatos tündérmesét tartalmaz, mindegyik a maga varázslatos karakterével; melyek felváltva hozhatnak nevetést, örömöt és felhívja a halandóság veszélyeire a figyelmet.
Lényeges és élvezhető mugliknak és varázslóknak egyaránt, a Bogard bárd meséi egyenértékűen mágikus kötet. Albus Dumbledore jegyzeteivel kiegészítve!

Pár szó az íróról...
J.K. Rowling álnéven írta meg a könyvet a Harry Potter sorozathoz, ezzel is bővítve a történethez kapcsolódó érdeklődést. Az írónő 1965. július 31.-én született Angliában. Gyermekkorában sokat költözködtek. Évekkel később Portugáliába költözött, ahol angolt tanított iskolásoknak, majd összeismerkedett egy televíziós bemondóval, akitől Jessica lánya született. 2 évvel kislány születése után a férjével elváltak, majd Rowling lányával Edinburghba költözött, ahol megismerkedett Neil Murray-vel, akivel jelenleg is házasok.

Véleményem a könyvről
Egyszer talán már olvastam a könyvet - vagy csak próbáltam, mert még nem voltam annyira biztos az angolomban :D Ezt a kötetet együtt vettem a Kviddics évszázadaival és az ára ugyanúgy adományra ment, ez a Lumosnak.
A Bogard Bárd meséi 5 darab olyan történetet tartalmaz, melyek egyben tanulságosak is. Egyik történettel találkozhatunk a Harry Potter és a Halál ereklyéi könyvben is és talán ez az a történet, ami a legjobban megmaradt bennem most is. Maga a kötet nem olyan vastag, ugyanúgy egy óra alatt el lehet olvasni, mint a Kviddics évszázadait, ám mégis jobban elgondolkozik az ember a meséken.

Ajánlanám-e másnak?
Harry Potter-rajongóknak mindenképp. Ehhez a kötethez nem kell feltétlenül ismerni magát a sorozatot (de azért jó, ha ismerik), hiszen nem szerepelnek benne a Harry Potterben található karakterek - Dumbledore-on kívűl, aki csak jegyzeteket írt hozzá. Mindenképp érdemes elolvasni, akár magyarul, akár angolul. Ha esetleg angolul olvasnátok, az jó gyakorlás is, hiszen rövidek és nincsenek benne olyan nagy szavak, amikhez szótár szükséges - ezáltal jó gyakorlás is.