Őszintén nem tudom mit mondjak erről a filmről...
Alapvetően a horror kategóriába tartozik, de hogy semmilyen olyan érzésem nem támadt, hogy én most egy horrort nézek, az is biztos.

Az Apáca a Démonok között egy előzményének tartja magát, ami mondjuk úgy, hogy annyiból igaz történet, hogy a valak nevű démonról szól (aki soha nem vett fel apáca alakot) és ennyi.
A történet Romániában játszódik egy elhagyatott kolostorban, ahol egy fiatal apáca hirtelen halála kelti fel a Vatikán figyelmét. Ide küldenek ki egy papot és egy esküjét még le nem tett apácát, hogy kiderítsék mi is történt.
Amugy az eredeti és normális leírás és az előzetes alapján teljesn érdekesnek tűnik, de ennyiben ki is merült, hiszen megtudjuk azt, hogy a kolostort megszállta egy démon, de a film utolsó 5-10 percében jelenik csak meg. Plusz a másik dolog, hogy hiába vágnak össze egy tök jó előzetest, ha maga a film elég... hát enyhén fogalmazva rosszra sikeredett.

Úgyhogy megnéztem egy horrornak nem titulálható horrort és még így sem tetszett...

Most hogy hazajöttem egy hétre, apa a fejébe vette, hogy menjünk moziba. Most az Alfa című filmre esett a választás.

A történet az őskorban játszódik, amikor is a fiatal Keda első vadászatára megy. A vadászat során felökleli egy bölény és egy szakadékba zuhan, melynek hatására elájul. Társai halottnak hiszik és magára hagyják. Keda miután magához tér igyekszik megtalálni útját hazafelé, miközben farkastámadás éri, majd ápolni kezdi a sérült állatot. Ennek hatására egyre közelebb kerülnek egymáshoz és barátokká válnak.

Nem sokszor nézek drámákat, de szerintem ebbe a nagy ritkaságba pont kellett ez a film. Kicsit emlékeztetett A visszatérő filmre (aminek most hirtelen nem találom a bejegyzését), viszont mégis más volt.
Nagyon tetszett, ahogy bemutatták hogyan alakul ki a farkas és a fiú közötti kapcsolat és a végére már elválaszthatatlanok lesznek.

Őszintén szólva egyre kevesebb új filmet nézek meg. Főleg, hogy sokszor a laptopomat fel sem nyitom, jobb esetben ha mégis, akkor beteszek egy sorozat részt (amugy hamarosan lesz megint egy Sorozatmaraton bejegyzés).
Viszont mivel a héten megint kaptam egy szabadnapot, így gondoltam elindítok valamit, míg odakint az ég ontja magából a vizet, mert úgy érzi sírhatnékja van 3 hónapnyi dögmeleg után.

A film rövid leírása:

Egyenként eltűnnek egy kisvárosból a gyerekek. Derry gyászol, azután elfeledkezik a tragédiáról, csak hét gyerek képtelen kiverni fejéből a rettegést. És a bohócot, aki talán felelős mindazért a megmagyarázhatatlan szörnyűségért, ami történt. Ha ők heten idejében megértik, mi is történik velük, akkor talán megállíthatják a gonoszt. Akinek ezúttal piros krumpliorra és hatalmas, színes cipője van.

Imádom Stephen Kinget. Talán 13-14 évesen kezdtem el a könyveit olvasni - már nem is emlékszem melyik volt az első. Viszont az Az volt az egyik, amelyikre nem tudtam még rávenni magam, részben azért, mert sokan mondták, hogy mennyire huza-vonás a történet. Igen, tudom, nem kéne ilyen téren másokra hallgatnom. Viszont 2017 őszén kijött egy újabb filmfeldolgozás (27 évvel később az 1990-es változatnál, milyen meglepő) és úgy döntöttem, hogy belevágok. Megnézem a filmet és ennek következtében a könyvet is kézbe fogom venni. Idővel. Ja és 2019 nyarán jön a 2. fejezet, úgyhogy kincseim készüljetek fel, hogy lesz arról is szó (főleg, mert egyik nagy kedvencem is lesz a filmben :D).
Na de a jelenlegi film. Ugyebár adott egy kisváros, amit valamilyen rejtélyes oknál fogva megszállt egy igen szokatlan lény, mely félelemből táplálkozik - legfőképp a gyerekekéből. A legnagyobb traumát Billy éri meg, akinek az öccsét szószerint megöli a lény, így a fiú leginkább gyásza miatt akarja megtalálni a lényt és elüldözni. Abból a szempontból nagyon jó volt a történet, hogy a karakterek hova jutnak a végére és hogyan sikerül legyőzniük a félelmüket. Plusz említsük meg a bohócot is, akit elég jól sikerült ijesztőre maszkírozni. Plusz míg Tim Curry-t szeretem imádom (a '90-es változatban ő alakította Pennywise-t), hozzáteszem, hogy Bill Skarsgardnak elég jól állt az egész.
Lezárva a bejegyzést: míg a könyvet nem olvasom hozzá nem akarok nagy véleményt mondani róla. Mert film szempontból tetszett, viszont még nincs meg hozzá a könyves viszonyítási alapom. Még az is lehet, hogy bevárom a második részét a filmnek és utána olvasom el a könyvet. Alapesetben a filmes változat előtt olvasok, de most kivételt teszek és a következő rész után jövök a könyves bejegyzéssel is (:

Már vártam, hogy végre a mozikba kerüljön Az Útvesztő 3. része. Most végre sikerült eljutnom a moziba (holnap lesz egy bejegyzés, hogy miért is volt ez lehetséges) és megnézhettem (:

Az útvesztő-trilógia nagyszabású befejező részében a tisztársak, élükön Thomasszal, végső s egyben legveszélyesebb küldetésükre indulnak. Hogy megmentsék barátaikat, be kell törniük a VESZETT fennhatósága alatt álló legendás Utolsó Városba, ami a korábbinál is halálosabb útvesztőnek bizonyulhat. Aki élve kijut, választ kap azokra a kérdésekre, ami a kezdetek óta foglalkoztatják a tisztársakat.

Aki látta az előző részeket, azoknak rémlik, hogy a 2. résznek azzal lett vége, hogy a Veszett elviszi Minho-t és Thomas eldönti, hogy megmenti barátját.
Elég nehéz úgy véleményt írni a filmről, hogy nem tudom mennyien láttátok már...
Ám egy esetleges Spoiler-veszélyre figyelmeztetve mégis elkezdem.

Ugyebár azt követjük figyelemmel, ahogyan a többiek Minho megmentésére sietnek, viszont talán Thomas esetében nem csak ennyiről van szó. Emlékeztek Teresára? Teresára, aki elárulta őket és aki miatt Minho-t elvitték? Nos, a lány csatlakozott a Veszetthez, hogy előállítsák a szérumot, ami megmenthetné az élőket a Buggyantaktól, de ehhez szükségük van az immunisakra (mint Minho vagy Thomas). Ha láttátok az előző két részt, akkor elég egyértelművé vállhat a vibráció Thomas és Teresa között, így szerintem a fiúban meg volt az az érzés, hogy míg megmenti barátját, talán a lányt is kitudja hozni onnan...
Őszintén megmondom, hogy sokszor megütöttem volna Thomas-t, hogy miért nem lát túl azon a bizonyos rózsaszín felhőn. Hamarabb megmenthették volna Minho-t és Newt sem változott volna át (oké ez nagyon spoiler, ha nem láttátok a filmet).

Ezen kívűl ugyanúgy imádom a történetet (a könyveket még nem olvastam, de tervben van) és ha készítenek bármilyen filmet a továbbiakban (ami nem kizárt, hiszen kicsit függőben hagytak pár szálat; bár lehet azért, hogy mi döntsük el mi lett végül), akkor annak örülnék (:

Sokszor találok rá igaz történet alapján készülő filmekre/könyvekre. Nem volt ez így másképp a Joyeux Noel című filmmel sem, mely az 1914-es fronton ünneplő katonákat mutatja meg nekünk.

Mikor 1914 nyarán kitör a háború, sokmillió ember élete fenekestül felfordul, s a harcok sokakat állítanak csatasorba. Beköszönt a tél és vele együtt a karácsony is: a fronton szolgáló katonákat családtagjaik és a hadsereg ajándékokkal halmozzák el, de a francia, skót és német lövészárkokban tartózkodókat a legnagyobb meglepetés nem a csomagokat kibontva éri. Aznap este csodálatos dolog történik, amely örökre megváltoztatja négy ember, egy anglikán pap, egy francia hadnagy, egy különleges német tenor és szerelme, egy szoprán énekes életét. Karácsony éjjelén megvalósul az elképzelhetetlen: a katonák kimásznak a lövészárkokból, s fegyvereiket hátrahagyva kezet ráznak az ellenséggel.

A film 3 nyelven folyik: németül, franciául és angolul. Persze ez a szinkronos változatban nem hiszem, hogy előjönne, ám eredeti nyelven nekem kicsit zavaró volt mindig másik nyelvre koncentrálnom. Ettől eltekintve a film nagyon megható a háború borzalmaitól eltekintve.