Őszintén szólva egyre kevesebb új filmet nézek meg. Főleg, hogy sokszor a laptopomat fel sem nyitom, jobb esetben ha mégis, akkor beteszek egy sorozat részt (amugy hamarosan lesz megint egy Sorozatmaraton bejegyzés).
Viszont mivel a héten megint kaptam egy szabadnapot, így gondoltam elindítok valamit, míg odakint az ég ontja magából a vizet, mert úgy érzi sírhatnékja van 3 hónapnyi dögmeleg után.

A film rövid leírása:

Egyenként eltűnnek egy kisvárosból a gyerekek. Derry gyászol, azután elfeledkezik a tragédiáról, csak hét gyerek képtelen kiverni fejéből a rettegést. És a bohócot, aki talán felelős mindazért a megmagyarázhatatlan szörnyűségért, ami történt. Ha ők heten idejében megértik, mi is történik velük, akkor talán megállíthatják a gonoszt. Akinek ezúttal piros krumpliorra és hatalmas, színes cipője van.

Imádom Stephen Kinget. Talán 13-14 évesen kezdtem el a könyveit olvasni - már nem is emlékszem melyik volt az első. Viszont az Az volt az egyik, amelyikre nem tudtam még rávenni magam, részben azért, mert sokan mondták, hogy mennyire huza-vonás a történet. Igen, tudom, nem kéne ilyen téren másokra hallgatnom. Viszont 2017 őszén kijött egy újabb filmfeldolgozás (27 évvel később az 1990-es változatnál, milyen meglepő) és úgy döntöttem, hogy belevágok. Megnézem a filmet és ennek következtében a könyvet is kézbe fogom venni. Idővel. Ja és 2019 nyarán jön a 2. fejezet, úgyhogy kincseim készüljetek fel, hogy lesz arról is szó (főleg, mert egyik nagy kedvencem is lesz a filmben :D).
Na de a jelenlegi film. Ugyebár adott egy kisváros, amit valamilyen rejtélyes oknál fogva megszállt egy igen szokatlan lény, mely félelemből táplálkozik - legfőképp a gyerekekéből. A legnagyobb traumát Billy éri meg, akinek az öccsét szószerint megöli a lény, így a fiú leginkább gyásza miatt akarja megtalálni a lényt és elüldözni. Abból a szempontból nagyon jó volt a történet, hogy a karakterek hova jutnak a végére és hogyan sikerül legyőzniük a félelmüket. Plusz említsük meg a bohócot is, akit elég jól sikerült ijesztőre maszkírozni. Plusz míg Tim Curry-t szeretem imádom (a '90-es változatban ő alakította Pennywise-t), hozzáteszem, hogy Bill Skarsgardnak elég jól állt az egész.
Lezárva a bejegyzést: míg a könyvet nem olvasom hozzá nem akarok nagy véleményt mondani róla. Mert film szempontból tetszett, viszont még nincs meg hozzá a könyves viszonyítási alapom. Még az is lehet, hogy bevárom a második részét a filmnek és utána olvasom el a könyvet. Alapesetben a filmes változat előtt olvasok, de most kivételt teszek és a következő rész után jövök a könyves bejegyzéssel is (: