Sosem árt néha olyan könyvet kézbe venni, ami ajánlásokkal van tele.
Ugyan én borzalmas vagyok az ilyenek megírásában, de szeretem megosztani másokkal épp mit olvastam.

Az Ex Librisben az író pár olyan könyvet mutat be, amit ő is olvasott, valamint olyan klasszikusok, amiket feltétlen olvasni kell. :)

Nagyon ritkán olvasok enyhébb, illetve romantikus irányba menő könyveket, de néha nem árt kézbe venni ilyen könyveket is. Így került hozzám Danielle Steele egyik könyve is.

A könyv a Deveraux család életeseményeit követi végig, Eleanor megjelenési báljától kezdve az ükunokája férjhez meneteléig. Mikor Eleanor az esküvőjére készül, olyan ruhát szeretne, ami kiállja az idő próbáját és évekkel később majd a lányleszármazottai is viselhetik majd különleges napjukon. Ez meg is valósul, bár kihagyva egy generációt és mikor unokájára rátalál a szerelem, újra előkerül a gyönyörű esküvői ruha is.

Elég sok mindent megkapunk a történettől: szerelmet, gazdasági válságot, eltávozást, háborút és mindenféle küzdelmeket, ám mégis kevésbé érződik az, hogy rányomná az olvasóra ezt. Mindenki életében akadnak dolgok, amikkel meg kell küzdenie és ennek éppen így kell lennie.

A Caraval-trilógia végére érve hiányolni fogom a következő kötet megjelenését...

Az előző kötetben Tella kapott főszerepet, ám az utolsóban mindkét lány kapott rivaldafényt és együtt, mégha néha kettészakadva is, küzdöttek a Sorsok ellen és hogy azok ne vegyék át a hatalmat.
Nagyon sok érdekes dolog derül ki és persze a "gonoszok" elleni harc közben a szerelemmel is harcolniuk kellett.
Számomra jó és érdekes könyvekről nagyon nehéz úgy írnom, hogy ne mondjam el az egészet és rontsam el azoknak, akik elkezdték a sorozatot és még nem tartanak az utolsó résznél... Úgyhogy csak annyit mondok, hogy izgalmas lesz és én imádtam (és kár, hogy nem lesz több, de kapott egy szép lezárást...)

Ez az utolsó holokauszt könyvem, így ezek után kicsit mondjuk, hogy könnyedebb könyvek jönnek majd. Viszont az előző kettőhöz eltérően sajnos ez a könyv kevésbé tudott magába húzni.

Hogy miért is? Maga az írás. Ugyan ez a könyve a 3., kicsit össze-visszának éreztem. A történet Dita Kraus életét kíséri végig, onnanstól, mikor 9-10 évesen deportálták. Legalábbis kísérné végig, ha 5 mondat után Dita története nem menne át valamelyik más karakter élettörténetébe és olvasunk arról 10-20 oldalon át, 3 másik visszaemlékezéssel megtöltve, beszúrva pár Dita visszaemlékezést és áttérve megyint egy másik karakter élettörténetére. Az, hogy a másik karakterekről, akikkel Dita érintkezésbe került, kapunk pár infót, de valahogy nem túl jól lett kivitelezve. Véleményem szerint...
Plusz mivel ennyiszer kalandozott össze-vissza az író a karakterekkel, úgy éreztem például nagyon keveset kaptunk Dita Terezínben töltött idejéről - csak annyi említés volt, hogy odadeportáltak rengeteg zsidót és az apja a bőröndbe dugott egy könyvet, amit Dita szeretettel olvasott. Néha feljött pár dolog, de ennyi. Nem tudjuk végülis hogyan éltek ott, mit csináltak, hogyan jött a döntés, hogy átszállítják őket Auschwitzba és a többi...
Ugyan az alaptörténetet tisztelem, sajnos az írás miatt kevésbé volt lehetséges belemerülni.