Az elmúlt nagyjából másfél hónapban blogot egyáltalán nem írtam. Hogy miért is? Meló; fáradtság; kevés alvás és az a kevés idő, ami ébren és nem munkával vagy éppen egy kis alvással telt, akkor olvastam...

Mióta kinyitottunk július végén, azóta folyamatosan rohanok, mivel az esetek 98%-ában egyedül csináltam mindent, ami ráment a mentális egészségemre és úgy mindenre, hiszen folyamatosan nyűgös voltam, ideges és persze pihenni se tudtam, hiszen miután visszaköltöztünk az eredeti szobánkba, a lakótársam visszatért jó szokásáshoz: az ajtó tépkedésekhez - ez leginkább azt jelenti, hogy leginkább akkor, amikor szükségem lenne pihenésre, ő felrántja az ajtót, aztán csapkod, járkált, hisztizik, aztán dolga végeztével becsapja az ajtót. Nem egyszer szóltam neki, de utána csak mégjobban csinálta. Ezután felvettem én is a szokást és egy ízes káromkodás után némelyik reggel jól becsapom a szobám ajtaját, majd a bejárati ajtót is. Ettől függetlenül még mindig kevés alvással funkcionálok, miután szabadnapjain szeretettel dömperkedik ki hajnali 5-kor és csapkod. Hogy minek, az nagyon jó kérdés...

De most a jelen: kb 3 és fél hónap után egy újabb lezárás következik állami szempontból. Mivel az utóbbi pár napban megnövekedtek a betegek és elhunytak száma (hogy ebből mennyit fognak vírusra és mennyi a tényleges szám, azt nagyon jó lenne tudni), így állambácsi úgy döntött, hogy egy hónapra nemzeti lezárást hírdet ki. Így a cégnek is ehhez kellett alkalmazkodnia, így a 9.-ei lezárás helyett már 2.-án zártunk és december 3.-ig zárva is maradunk - jelenlegi helyzet szerint. Ez jelenti azt, hogy újra mozgolódunk és áttesznek minket ugyanoda, ahol a nyáron is voltunk - persze nem kaptuk ugyanazokat a szobákat, de ugyanabban az apartman faluban vagyunk. Jelenleg olyan felállásban vagyunk, hogy januárig ott vagyunk, mégha ki is nyitunk decemberben. Bár sokunknak van olyan érzése, hogy nem fogunk kinyitni, de ez még a jövő zenéje...

Remélem mindenki jól van és vigyáz magára; én pedig hamarosan újra jelentkezem (: