Elég kétkedve veselkedtem neki ennek a filmnek. A sok negatív visszhanggal és azzal, hogy a könyvet imádtam, úgy indultam neki, hogy talán mégsem annyira rossz ez a film...

Miről szólt?
Rachel (Emily Blunt) minden áldott nap felül a vonatra, hogy bemenjen a városba, és minden áldott nap kétszer elhalad a régi háza előtt. A ház előtt, ahol a volt férje (Justin Theraux) az új feleségével (Rebecca Ferguson) és nemrég született gyermekükkel lakik. Rachel képtelen elengedni a múltat, és miközben fájdalmát alkohollal próbálja enyhíteni, egy fiatal párról talál ki történeteket, akiket a várakozó vonatról figyel meg. A nő elképzelése szerint Megan (Haley Bennett) és Scott (Luke Ewans) élete tökéletes: gyönyörűek, szerelmesek és hűségesek egymáshoz. Ám egy nap valami olyan megdöbbentőt pillant meg a vonat ablakából, ami mélységes félelemmel tölti el. A kétségbeesett nő mindenáron ki akarja deríteni az igazságot. Tanúnak jelentkezik a rendőrségen, ám alkoholizmusa és emlékezetkiesései miatt senki se hisz neki - még ő maga sem...

Mit szerettem benne?
Ha nem olvasom előtte a könyvet, akkor azt mondanám, hogy tetszett az egész. De, hogy mi nem tetszett, azt majd a következő pontban :D
Talán az a rész tetszett a legjobban, mikor kezdett kiderülni, hogy végül mi történt Megannal, akkor az előtte Rachel szemszögéből felvett jelenetek kicsit megváltoztak. Ezért kapnak egy piros pontot, mert ilyenre még a könyvnél sem számoltam - bár ott alapból másképp volt leírva, de minden könyvadaptációnál így van. (:

Mit nem szerettem benne?
Miért kerültük Angliából Amerikába? A pszichiáter miért néz ki ennyire nem indiainak? Miért nem tudjuk meg jobban kicsoda a vöröshajú úriember? Hol van az, amikor Scott bezárja Rachelt a padlásra, mert a pasas már bekattan?
És még folytathatnám. Persze, így is majdnem 2 órás a film, de talán az apróbb részleteknél kicsit többet vártam volna... Talán a pszichiáternél akadtam ki a legjobban. Most spoilerezek egy kicsit (persze, aki még nem látta a filmet vagy olvasta a könyvet): a könyvben Megan álmatlanságban szenved, ezért Scott azt tanácsolja, hogy járjon terápiára. Megan ezt megfogadja és a doktora Kamal Abdic, aki indiai. Nos a filmet őt Édgar Ramirez játsza, aki egy venezuelai színész. Tehetséges színész, ezt elismerem, de annyi tehetséges indiai színész van. Mennyire nehéz volt felkeresni egyet? Tudom, azt gondoljátok, miért akadok ki ilyenen, de számomra az ilyenek fontosak - könyvadaptációnál pláne. Az meg, hogy Amerikába lett áthelyezve az egész... kész, pont.

Ennél tovább nem igen ragoznám a dolgot. Ha valaki gondolkozik azon, hogy a könyvet olvassa el vagy a filmet nézze meg, akkor az alábbit mondom: célszerű csak az egyiket választani, mert ha mindkettőt választjuk valamelyik csalódás lesz - általában a filmek az áldozatok. Ha nem olvasom a könyvet, akkor biztosan imádom a filmet. De mivel imádok olvasni, így sok esetben a könyvet választom és ha esetleg van belőle filmváltozat, megfontolom, hogy megnézzem-e (:
Mindenesetre bármelyiket választjátok - a könyvet vagy a filmet -, remélem jó szórakozás lesz és élvezni fogjátok (: