Mivel úgyis régen nyúltam kódokhoz és a photoshophoz (mennyire hiányoznak az oldalaim, amiket valószínű nem fogok már csinálni :(), így úgy döntöttem, hogy a Sam&Aemy oldal egyik kódját hozom el. Igazából nem változtattam rajta semmit, mert úgy tetszett meg, ahogy van, de valószínű, hogy később ezt a kódot fogom majd alakítgatni, ha éppen váltani szeretnék. (:

Úgy döntöttem, hogy ezentúl nemcsak arról fogok írni, hogy milyen egy másik országban dolgozni, hanem úgy mindenről, ami eszembe jut. Pláne, hogy most itthon vagyok Magyarországon, már egy hete :D

Várom szívesen a látogatókat és a véleményeket is. (:

Mit szólsz hozzá?

Egy ideje a Be Scottish egy kicsi szünetre vonult, de igazából sokat nem változott az, amiket leírtam (:
Az utóbbi időben viszont rengeteg munkánk volt, hiszen október 12-én bezárt a hotel, ahol dolgoztam és sokat kellett dolgozni, hogy rendben legyen zárásra. Eléggé fáradtak lettünk mire minden olyan lett, amilyennek kéne lennie - vagy legalábbis hasonlított hozzá.
Október 17-én hazautaztam Magyarországra, úgyhogy amíg nem szólnak, hogy lehet visszemenni, mert nyit a hotel, addig is pihenés és persze itthon is kell egy kis munka, hogy ne csak az egy helyben ülés legyen!

A következő szezonban igyekszem írni a blogba és természetesen egy kinézetváltás is be lesz iktatva. Úgyhogy várni foglak titeket szeretettel az oldalon és remélem fogtok írni kommenteket is (:

Mit szólsz hozzá?

Vannak olyan vendégek, akik szeretnek milliomodjára is megváltoztatni a rendelésüket - pláne akkor, amikor már előkészítették neki és letettem elé az asztalra.
Nem egyszer jártam már így, hogy ahogy letettem a tányért, kijelentette, hogy ő nem ezt rendelte, vigyem vissza és hozzak neki a másikból... nem egyszer csesztek már le emiatt a konyhában, ami ráadásul nem az én hibám, ha mondjuk a vacsoránál azt olvasom fel, ami a papíron van. Reggelinél meg 2-szer is visszamondom, hogy biztosan jót vigyek ki, de még így is eljátszák ezt. Ami szerintem nem igazán fair...
A legjobb az, amikor ott állok az asztalnál 10 percig, mert képtelenek eldönteni, hogy mit akarnak. A többiek már végeznek a szekciójukkal, de én nem tudok, mert éppenséggel elkezdenek azon vitázni az asztalnál, hogy mit akarnak, ezt meg azt kérnek, de így meg úgy. És ez egy kicsit zavaró.

De szerencsére vannak pozitív asztalok, mikor vacsoráztatásnál a desszertél megkérdezik, hogy én melyiket ajánlom vagy esetleg szerintem melyiket éri meg kérni/melyik a finom. (: De ez azért nem olyan sűrű...

Mit szólsz hozzá?

Nemrégiben olvastam véleményeket a hotelről, ahol dolgozom és van, amivel egyetértek. Ez például a siettség. Mindig mindent időben be kell fejeznünk. Sokan írtak olyat, hogy sorban kell bemenni az étkezőbe, ahol leültetik őket, majd rögtön előétel-főétel-desszert és már szedik le az asztalokat. Nos ez így van. Túlságosan nagy a rohanás, minden monoton és menetrendszerű. Sokszor inkább emiatt vagyunk fáradtak és nem maga a munka fáraszt le - maga a rohanás, hogy minden időben meglegyen. Viszont ma este elgondolkoztam azon, hogy mióta kint vagyok lassan 4 hónapja, egyre jobban megszerettem a felszolgálást. Akár sietni kell, akár nem, egyre jobban belejövök. (: Eleinte féltem attól, hogy nem jegyzek meg semmit, de nagyon ritka, mikor 6-an mondanak 20 félét és nem lehet megjegyezni. (: A tányérok kivitele egyre jobban megy, mégha sietve rakom is fel - megtaláltam azt a pontot, amikor nem instabilak a tányérok és nem fog leesni egy sem :D nem mintha eddig leejtettem volna, csak majdnem (: Szóval nagy a rohanás, a pontosság és hogy minden rendben legyen. Ez valahogy nagyon fontos a skótoknak (és a briteknek). Néha bàr otthon is így lenne :D

Mit szólsz hozzá?

Ezalatt inkább érteném azt, hogy mi az amitől tényleg agybajt tudok kapni néha - pláne ha már nagyon fáradt vagyok.
Az előételeket (reggel zabgríz, műzlik, narancslé, paradicsomlé, grapfruit lé - meg grapfruit gyümölcs; este leves és a menühöz való kis salátatányér (rákkoktél pl)) mindig trolikon szoktuk szervírozni. Vannak olyan vendégek, akik már annyira türelmetlenek, hogy képtelen kivárni, míg kiszolgálom az egyik asztalt (az étkező szekciókra van osztva és némelyik szekcióban nem csak egy vonalban, hanem inkább párhuzamosan vannak az asztalok), hanem rögtön leveszi a troliról, amit akar. Oké, hogy éhes - mi is éhesek szoktunk lenni -, de mégsem rohanunk le mindent.
Néhányszor kaptam olyan vendégeket, akik mindig finnyáskodtak valamin. Ha éppen egy icipicit barnább volt a piritós széle, mint ahogy szereti, akkor már húzta a száját; vagy éppen a 6. visszaküldés után se volt jó neki az a tükörtojás.

Turnusváltáskor sokszor történik az, hogy miközben adagoljuk a kéztisztítót tőlünk kérdezik meg melyik asztalhoz kell ülniük. De egymás után vagy 5-ször. Másnap reggel dettó - melyik asztalhoz kell leülniük, ugyanoda vagy ülhetnek bárhova vagy megint leültetik egy asztalhoz. Szóval tudnak kérdéseket feltenni, az biztos.

Minden szobában van egy névkártya, azzal a névvel, aki takarítja a szobát. Az egyik turnusban kaptam egy olyan üzenetet, hogy nem volt cserélve a törölköző. Na mármost, ki van írva a fürdőszobákba, hogy csak akkor cseréljük a törölközőket, ha a kádba rakják őket (vagy nagyon vizes). Mivel a törölközőtartón volt és nem is volt vizes egyik törölköző sem, így úgy vettem, hogy nem akarják cserélni. De szerintem csak nem olvasták el a feliratot, ami ott van közvetlen a tükör mellett a csapnál...

Gondolom sok mindenkivel történt már ez, aki szállodákban dolgozik, nem? (:

Mit szólsz hozzá?