Nem is tudom mióta kezdtem el az évvégi összefoglalókat, de talán az ideit a legnehezebb megfogalmazni. De talán megpróbálok valamit összehozni.

• Az újévet még karanténban töltöttük, valamint az év első felét is egészen május közepéig.
• Május 17-én újranyitottunk, ami abból a szempontból jó volt, hogy végre nem voltunk bezárva. Viszont visszatért minden a normális kerékvágásba - azaz egy csomó mindeng egyedül csináltam vagy ha én nem voltam ott, akkor a többiek, mert a banya nem volt hajlandó csinálni a munkáját
• A nyár vége felé kezdtem besokkalni és szeptember közepére már olyan stresszes voltam, mert mindenki engem vett elő a semmiért, hogy még a havibajom is késett, ami csak mégjobban bepánikoltatott.
• Az októbert úgy toltam végig, hogy 2 hétig szenvedtem a náthával, előjött bennem a depresszió (és ugy mentem dolgozni, hogy ne is látszódjon rajtam) és mivel 2 normális szabadnapom volt abban a hónapban, nem is tudtam kipihenni magam.
• Novemberben sikerült hazamennem 3 hétre, amiből a legtöbbet tényleg csak aludtam és pihentem, olyan szinten ki voltam merülve. Persze a családi gondok sem kerültek el, szóval a szorongásom és a depresszióm ahelyett, hogy javult volna ezalatt a 3 hét alatt, csak stagnált és nem ment semerre
• Mióta visszatértem dolgozni megy a hajtás és pár napja pl olyan szinten kiakadtam, hogy a konyhás managernek mentem kipanaszkodni magam és majdnem el is sírtam magam - ebben közrejátszott az is, hogy nem tréningelték be az új konyhásokat és amugy nem bánok besegíteni, de alapból egyedül csináltam mindent az én oldalamon, mert senki nem segített, így francnak volt kedve még a konyhások munkáját is csinálni.

Nem igazán húznám tovább a listát, hiszen olyan sok mindenről nincs mit beszélni. A depressziómon és a szorongásomon még mindig dolgozom, viszont munkatársak kezdik észrevenni, hogy valami nem oké és igyekeznek rámnézni vagy csak szimplán kapok egy random ölelést.
Nagy reményem van abban, hogy a jövő évre már sikerül összeszednem magam és visszatérni a régi önmagamhoz, amikor nem akarom elsírni magam naponta. :)

Kívánok mindenkinek egy jobb új évet és hamarosan újra írok :)

Mit szólsz hozzá?

Hát ígéretemnek nem tettem eleget, miszerint többször fogok jelentkezni, ám az otthonlétem további részében elő sem vettem a laptopomat...
Azóta már visszatértem Angliába és dolgozom is már, bár most éppen kaptunk szabadnapokat a hétvégére.

A november nagy részében sikerült valamennyit pihennem és fogjuk rá, hogy rendesen összetudtam magam szedni annyira, hogy legyen egy kis lendületem a decemberre. Ám jelenleg az érzéseim megint kavarognak, hiszen miután épphogy kezdtem túltenni magam egy bizonyos illetőn, egyik reggel együtt küldtek minket rendbe tenni az éppen zárva levő részt. Ami egy ideig teljesen jól működött, míg amugy oda nem jött megkérdezni, hogy mi a baj (egy ideje kicsit feladtam, hogy elrejtsem, ha épp nem vagyok a helyzetem magaslatán és a vendégek nem látnak) és végül úgy magához szorított, hogy levegőt alig kaptam - és egész műszak alatt ilyen volt. Persze ezután volt köztünk egy kis párbeszéd, ami miatt most nem tudom, hogy mégis miként reagáljak, de ebbe még nem szeretnék belemenni; a blogon legalábbis nem, ameddig rá nem jöttem, hogy pontosan mit akar....

De ezenkívűl minden megy simán. A következő pár hét káosz lesz, ahogy eddig is volt karácsony és újév környékén, szóval ez nem meglepő. Viszont a következő mondat kicsit egoistán is hangozhat: jelenleg kívánom azt magamnak, hogy ne essek át olyan rossz mentális leépülésen, mint az elmúlt pár hónapban. Nem szeretném újra elveszíteni önmagam.

Remélem mindenkinek jól telnek a napjai és megpróbálok többször is személyes bejegyzéssel jönni, nem csak könyvessel.
Legyetek jók és hamarosan újra jövök :)

Mit szólsz hozzá?

Húha, ezekben a helyzetjelentős bejegyzésekben mostanában nemigazán vagyok túl jó. De mentségemre legyen szólva, hogy a legutóbbi óta nagyon kevés energiám is volt és épp a könyvek segítettek kizökkenteni a meló-alvás körforgásból.

A legutóbbi ilyen bejegyzés óta még mindig káosz folyik. Nem mondom azt, hogy a depresszióm és a szorongásom elmúlt teljesen azóta, de már nem annyira erős. Igyekszem dolgozni rajta, hogy ne szippantson magába megint ennyire erősen.
Melóban is még mindig egyre nagyobb a káosz, tekintve, hogy egész októberben volt kb 2 teljesen normális szabadnapunk és amugy kétszer is 14-15 napokat mentünk egybe max fél szabadnapokkal. Ráadásul az első ilyen soknapos melóhetet megfázva toltam végig és azt se tudom hogyan sikerült, pláne, hogy többen is naponta jelentettek beteget a semmiért (pl buliztak előző nap). De túléltem mindkétszer és most jelenleg Magyarországon vagyok és bár az első két napom pihenéssel telik (ami rám fér), a többi rohangálás lesz és ügyintézés. Úgyhogy egyik káoszból jöttem a másikba.

Igazából ennyi hírem van és igyekszem majd többször blogbejegyzéssel jelentkezni.
Legyetek jók és hamarosan újra jövök :)

Mit szólsz hozzá?

Ahogy néztem, nagyon régóta volt bármilyen helyzetjelentős poszt, amiért bocsánatot is kérek. Legnagyobb oka, hogy nagyon elvitt a meló és hogy alig aludtam valamit napokig, aztán eléggé rossz depresszióba zuhantam, amire rátette hatását a szorongás is és a stressz, így semmihez nem volt kedvem. Szó szerint.
Ez a mély leépülés addig jutott, hogy egész augusztusban ugye eleve alig ettem valamit meg alig aludtam és erre jött a stressz és emiatt a havibajom is késett. Ami még nagyobb pánikot keltett bennem, mert akkor alakult valami egy sráccal (aminek ugyan már vége, mert úgy döntött, hogy behisztizik és teljesen kizár; ennek következményében vissza is ment az exéhez, ahogy láttam) és már arra is gondoltam, hogy más okok miatt is kések. De szerencsére nem lett igazam és csak a stressz hatására húzódott ki a dolog, hiszen vasárnap délelőtt olyan erős görcsökkel szenvedtem, hogy még az ebédemet sem tudtam magamban tartani.

Nagyjából így telt az elmúlt másfél hónapom: meló, kevés alvás, stressz, depresszió, szorongás, semmi evés. Még mindig próbálom magam felszínen tartani, de már nem olyan vészes, mint másfél hete. Legalább nem sírok minden 20 percben.
Jó hír viszont, hogy végre visszakaptam a laptopom. Amihez még vissza kell szoknom, mert azért 4 hónapig csak telefonról éltem és furcsa, hogy nagyobb képernyőm van és végre nem a telefonmról kell bepötyögni bármilyen hivatalos dolgot. (:

 

Azt hiszem ennyi elég is mára. Jelenleg még mindig nem érzem magam a réginek, így még ez a bejegyzés is éppen a határt súrolja, hogy ne tekerjem be magam és forduljak be.

Hamarosan újra jelentkezem, addig is vigyázzatok magatokra (:

Mit szólsz hozzá?

Tudom, egy nagyon jó ideje nem írtam blogot. Ehhez hozzájárult az, hogy sokat dolgozom, nagyon fáradt vagyok és a mentális egészségem sem éppen a legjobb, így próbáltam magamra fókuszálni, amennyire csak tudtam.

Munkában rengeteg vàltozás történt. Múlthét hétfőn feloldották az összes korlátozást, ami szép és jó, de szerintem totál korai. Ehhez hozzájött az, hogy péntektől visszaálltunk önkiszolgálóra, ami még inkább tovább rontotta a káoszt és ráadásul több vendég is lesz, az alacsony létszàmú dolgozók meg dolgozhatnak mégtöbbet. Úgyhogy nem sok lelkierőm van bármihez is a munka után…

Ez a blog amugy hosszúnak lett tervezve, de furcsa módon nem igazán találok szavakat, így le is zárom most ezt a bejegyzést és remélhetőleg a következőben már tudok rizsázni többet is (:
Hamarosan újra jövök, addig is vigyázzatok magatokra (:

Mit szólsz hozzá?