Ez az utolsó holokauszt könyvem, így ezek után kicsit mondjuk, hogy könnyedebb könyvek jönnek majd. Viszont az előző kettőhöz eltérően sajnos ez a könyv kevésbé tudott magába húzni.

Hogy miért is? Maga az írás. Ugyan ez a könyve a 3., kicsit össze-visszának éreztem. A történet Dita Kraus életét kíséri végig, onnanstól, mikor 9-10 évesen deportálták. Legalábbis kísérné végig, ha 5 mondat után Dita története nem menne át valamelyik más karakter élettörténetébe és olvasunk arról 10-20 oldalon át, 3 másik visszaemlékezéssel megtöltve, beszúrva pár Dita visszaemlékezést és áttérve megyint egy másik karakter élettörténetére. Az, hogy a másik karakterekről, akikkel Dita érintkezésbe került, kapunk pár infót, de valahogy nem túl jól lett kivitelezve. Véleményem szerint...
Plusz mivel ennyiszer kalandozott össze-vissza az író a karakterekkel, úgy éreztem például nagyon keveset kaptunk Dita Terezínben töltött idejéről - csak annyi említés volt, hogy odadeportáltak rengeteg zsidót és az apja a bőröndbe dugott egy könyvet, amit Dita szeretettel olvasott. Néha feljött pár dolog, de ennyi. Nem tudjuk végülis hogyan éltek ott, mit csináltak, hogyan jött a döntés, hogy átszállítják őket Auschwitzba és a többi...
Ugyan az alaptörténetet tisztelem, sajnos az írás miatt kevésbé volt lehetséges belemerülni.