Tűkön ülve vártam, mikor lelek rá ebben a kisvárosban végre egy Agatha Christie könyvre és végre valahára megraláltam a Tíz kicsi négert, így meglepő módon nem is tudtam otthagyni.

Miről szólt?
Tíz idegen meghívást kap Néger-szigetre, mely egy elhagyatott sziklacsúcs Devon partjainál. Elvágva a főszigettől, vendéglátójuk rejtélyes kilététől kísérve, mindegyikük rettenetes vádakkal szembesülnek.
Aztán a társaság egyik tagja hirtelen meghal, és rájönnek, hogy a gyilkos esetleg közülük van - egy gyilkos, aki esetleg újra lecsap... és újra lecsap...
És mindenek tetejében egy különös versecske található meg mindegyikük szobájában, egy versecske, mely ómenként szolgál mindegyes halálesetre.

Véleményem a könyvről
Agatha Christie az idők végezetéig a krimi királynője marad. A Tíz kicsi néger elején van egy kis jegyzet, miszerint az írónő igyekezett úgy megírni a könyvet, hogy ne derüljön ki, hogy ki volt a gyilkos. És őszintén, sikerült neki. Abban biztos voltam, hogy a 10 vendég közül valamelyik csavarhatta úgy a szálakat, de annyira jól el lett simítva a gyanú, hogy annyiban hagytam, hogy akkor majd a végére kiderült. Az utolsó 10-15 oldalnál már úgy voltam vele, hogy tudnom kell ki volt. Mikor aztán megkaptam a választ, ültem a könyv fölött és jött a "Most akkor ezt így még egyszer??" érzés és elkezdtem újragondolni.
Hihetetlen, hogy mennyire imádom az ilyesfajta krimiket és mivel van egy mélyen bujdosó rajongásom Agatha Christie iránt (ami mostanában kezd előtörni), így fejet hajtok előtte, hogy sikeresen tőrbe csalt és egyszerűen a történet végéig nem tudtam rájönni. Viszont érdekes volt a vers, mely alapján mindegyik áldozat el lett téve láb alól. A harmadik gyilkosság után már azt figyeltem, hogy a következő verssor alapján ki lesz a következő. Talán ez is lehet az oka, hogy nem arra figyeltem, hogy ki az elkövető. De emelem kalapom és talpra ugorva és zokogva tapsolok. (: