Jenny Colgan inkább a romantikus témák felé húz - legalábbis ilyen témájú könyveket láttam tőle. Ami nem is baj, hiszen ezután a könyv után elmondhatom, hogy érdekesen ír (:

Miről szólt?
Polly és Chris már hét éve együtt élnek, de kapcsolatuk válságba kerül. Chris visszaköltözik az anyjához, Polly pedig kiadó lakást keres. A hirdetések közt akad egy romantikusan csábító; egy apró szigeten álló házikó, ahová csak apálykor lehet eljutni autóval. Barátnője hiába próbálja lebeszélni az őrült tervről, Polly hajthatatlan. A kikötőfal fölött álló ház igencsak rozoga állapotban várja új gazdáját, és a barátságtalan helyiektől vásárolt ehetetlen péksütemény sem segít Polly hangulatán. Késő este süt néhány cipót, amiből hajnalban visz a halászoknak. A faluban hamar híre megy Polly süteményeinek, így a lány új barátokra, különc hódolókra – no meg esküdt ellenségekre – tesz szert, és ki tudja, talán a szívvel-lélekkel sütött finomságok őt is megváltoztatják, hogy képes legyen újra bízni és szeretni…

Véleményem a könyvről
Mostanában ritkábban találok olyan könyveket, amik kicsit romantikusabbak és könnyebbek (idén talán a The Music Shop volt ehhez hasonló). De folyamatosan keresek és kutatok, mert érzem, hogy szükségem van rájuk a sok thriller, true strory, sci-fi és társaik mellett.
Valamelyik nap tekertem lefele az egyik könyves csoportban, amikor megleltem ezt a könyvet (jó, e-könyvet). Gondoltam miért is ne. Ez egy trilógia első kötete, ám a harmadikat még nem találtam meg, így csak erről és a második kötetről lesz beszámolva. (:
Na de vissza is térek a könyvhöz. Polly egy kis válságon megy keresztül és ehhez szüksége van egy kis énidőre. Egy kis szigeten találja magát, ahol természetesen még minden nehéz, de szépen lassan felküzdi magát, talál barátokat és úgy érzi, mostantól képtelen lenne elhagyni a helyet, hogy visszaköltözzön a nagyvárosba.
Őszintén élveztem a könyvet. Főleg, ahol egy női főszereplő igyekszik megtalálnia a maga útját - ezt úgy értem, hogy sok férfi lenézi a nőket, hogy ők képtelenek egyedül bármit is elérni. Tessék, itt van Polly, aki egy csőd után sikeresen talpra áll; míg egykori barátja az édesanyjánál sírdogált és a sebeit nyalogatta. Én úgy vagyok ezzel, hogy kell egy mélypont, ám az ebből való kimászás az, ami miatt becsülendő a végkifejlet. Emiattt is örültem, mikor Polly végre megtalálta önmagát és azt, amit szeret csinálni és ki is tartott mellette.