Elterveztem, hogy idén elolvasok 30 35 könyvet. Ami kb 3 könyv havonta. Megőrültem? Talán. De egy kihívásban mi lehet a legjobb, mint élvezni a kihívás teljesítését.

Miről szól a könyv?
Előző este minden újra kezdődik, Jude álmai újra megjelennek...
Egy álom öröklődhet egy családon belül? Gyerekként Jude egy visszatérő álomtól szenvedett: egy sötét erdőn keresztül szaladt végig, édesanyja után sírva. Most a 6 éves unokahúga, Summer, ugyanazt álmodja és Jude aggódik érte.
Sikeres régiségkereskedőként Jude még mindig nem tette túl magát férje halálán. Mikor felkérik egy tudományos műszerek és iratok gyűjteményének megvizsgálására, melyek Anthony Wickhamé , egy 18. századi csillagászé voltak, megragadja a lehetőséget, hogy kiszakadjon Londonból Norfolk változatlan szépségébe, ahol felnőtt.
Ahogy Jude kibogozza Wickham tragikus történetét, veszélyes egyezéseket talál a jelennel. Mi köze van Summer rémálmának a csillagvizsgálótoronyhoz, a félelmetesen omladozó toronyhoz az erdőben, ahonnan Wickham és fogadott lánya, Esther egyszer az esti eget vizsgálták? Euan, a helyi természettudós segítségével Jude a vadonban keresi a választ a Norfolki erdők fénye után leselkedve. Lesz-e olyan bárot, hogy hátrahagyja a saját szomorúságát és újra szeressen?

Pár szó az íróról...
Rachel sokáig Londonban dolgozott, mielőtt Norwichba költözött volna és írni kezdett. Jó pár novellája megjelent már: The Dream House (2006), The Memory Garden (2007), The Glass Painter's Daughter (2009), A Place of Secrets (2010), A Gathering Storm (2011). Jelenleg is dolgozik egy új novellán, mely jövőre kerül kiadatásra.

Véleményem a könyvről
Húha, nagyon nehéz összeszednem a gondolataimat a könyvről. Elég döcögősen indult neki és majd úgy a könyv háromnegyedénél kezdett kibontakozni a dolog és mire beleéltem volna magam, vége lett. Maga az ötlet nagyon jó: egy csillagász feljegyzéseit szeretné eladni a leszármazott és a "kutatás" közben elég sok mindenre kezdenek rájönni. Sokszor kapunk betekintést a csillagász fogadott lányának az elmeséléseibe, ami igazán jó ötlet volt, ám a végén már nem is tudtam, hogy most a lány írását olvasom vagy sem... Plusz sokáig nem is értettem ezeket az álmokat, amik még a végére se derülnek ki, hogy miért 200 évvel későbbi generációban jön fel - mert hát a család többi tagjának nem voltak rémálmai.
Nem olvastam más könyvet ettől az írónőtől, így nem tudom összevetni más írásaival, de nekem ez elég lassacskán indult be...

Ajánlanám-e másoknak?
Ha esetleg hallottál már az írónőről és/vagy olvastál már tőle, akkor meg ér egy próbát. plusz ha érdekelnek a csillagvizsgálós történetek, akkor sem rossz kezdetnek. Viszont tényleg jelezném, hogy nagyon lassan indul be a történet és kell egy kis idő, mire belerázódsz. (: