Az alábbi bejegyzésben a D-nap egy részét hoztam el nektek. Kicsit gonosznak fog hangzani, de a történelem könyvekben (és ha jó tanár tanítja, akkor a füzetetekben) jóval részletesebben le van írva (:

A normandiai partraszállás a második világháború egyik legfontosabb hadművelete volt, melynek során a szövetséges csapatok partra szálltak a náci Németország által megszállt Normandiában, új nyugati frontot nyitva a háborúban.

Előzmények
1943 januárjában Churchill és Roosevelt találkozót tartottak Casablancában egy második front megnyitásának lehetőségeiről. Frederick E. Morgan altábornagyot bízták meg a tervek kidolgozásával. A választása Normandiára esett. Közben az amerikai csapatok már Angliában gyülekeztek Eisenhower tábornok vezetésével. 1943 augusztusában Churchill és Roosevelt ismét találkoztak, és 1944 májusára tűzték ki a támadás időpontját. [..]

A D-nap előtt
A tavasz beköszöntével beindult a gyakorlás. Minden katona ideje edzéssel, és gyakorlással telt el. Április 25-én felpakolták a csapatokat és a felszerelést Brixham-kikötőnél. Két nap rakodás után végre elindultak. A főpróbát végző amerikai hajóhad véletlenül egy 9 torpedónaszádból álló német hajórajra bukkant. A németek megragadták a lehetőséget, torpedókat vetettek be, majd a sötétség leple alatt elmenekültek. Körülbelül 700 ember vesztette életét. Az emberveszteség, és a két hajó elvesztése mellett a legnagyobb gond az volt, hogy néhány tisztnél létfontosságú papírok voltak, amelyek meghatározták a partraszállás helyét. Napkelte után addig kutattak, míg ezeket a holttesteket meg nem találták. Szerencsére sikerült megtalálni az összes hadműveleti tervet. Montgomery válogatott közönség (VI. György, Winston Churchill és a szövetséges csapatok magas rangú katonatisztjei) előtt ismertette a haditervét.

Hadműveletek
A hadművelet az Overlord (hűbérúr) fedőnevet kapta. A hadművelet nagy részben azért lehetett sikeres, mert a németek azt hitték, hogy a partraszállás a Somme-tól északra fog bekövetkezni. Ennek több oka volt:

• Az átkelés itt volt a legrövidebb.
• A légierő támogatása itt érvényesülhetett a legjobban.
• A Ruhr-vidék – Németország gazdasági szíve – felé is itt vezetett a legrövidebb út.
• A Jubileum hadművelet

Épp ezért a németek ezt a részt erősítették meg a legjobban. Ez nem kerülte el a szövetségesek figyelmét, és arra a döntésre jutottak, hogy a partraszállás nem végezhető el hatalmas veszteségek nélkül. A hadművelet kezdetére 55 gyalogos-, 25 páncélos, 2 hegyi- és 4 ejtőernyős-, összesen 86 hadosztályt vontak össze. Az expedíciós erők összlétszáma 1944. június 6-án közel hárommillió, (2 876 439) katona volt. A Montgomery által kidolgozott partraszállási terv öt helyen irányzott elő partraszállást. A Carentani-öbölben két oldalt az amerikai 1. hadsereg első erőinek kellett két helyen, ehhez csatlakozva keletre a normandiai parton az Orne-ig az angol 2. hadseregnek kellett három helyen hídfőt létesítenie. A hídfők – nyugatról keletre – a Utah (4. amerikai gyalogos hadosztály), az Omaha (1. amerikai gyalogos hadosztály), a Gold (50. brit gyalogos hadosztály), a Juno (3. kanadai gyalogos hadosztály) és a Sword (3. brit gyalogos hadosztály) fedőnevet kapták.