Elterveztem, hogy idén elolvasok 30 könyvet. Ami kb 3 könyv havonta. Megőrültem? Talán. De egy kihívásban mi lehet a legjobb, mint élvezni a kihívás teljesítését.

Miről szól a könyv?
1943. június 3. A moszkvai Nagy Kőhídon két tinédzser holtteste hever. Egyikük Vologya Sahurin, Sztálin repülésügyi népbiztosának fia, a másik a szépséges Nyina Umanszkaja, a Szovjetunió egykori USA-nagykövetének lánya. Minden jel arra utal, hogy a fiú agyonlőtte szerelmét, majd végzett önmagával is. De valóban ez történt? Szerelmes kamaszok drámája zajlott a hídon, vagy van más is a háttérben? Kik ezek a "farkaskölykök", és mi közük a nácikhoz? A valós eseményeken alapuló regény egy hét éven át tartó nyomozás története. Felsorakoznak a sztálinista éra szereplői és intézményei, bepillanthatunk életük legsötétebb bugyraiba, az NKVD dokumentumain keresztül. A könyv az orosz történelem máig részben feldolgozatlan, a lelkek mélyén továbbra is pusztító eseményeit állítja kíméletlen fénybe

Pár szó az íróról...
Alexander Tyeherov 1966-ban született Tulában. A Moszkvai Állami Egyetem újságíró szakán végzett, letöltötte kötelező katonai szolgálatát, majd riporterként és szerkesztőként dolgozott több orosz újság kultúrális rovatánál. A Kőhíd, mely az első magyar nyelven megjelenő műve, 2009-ben elnyerte hazájában a legkomolyabb irodalmi díjat, a Big Book Awardot.

Véleményem a könyvről
Mindig is szerettem a történelmet és imádtam történelmi könyveket is olvasni. Így mikor megláttam, hogy ez a könyv valós eseményeket foglal össze, akkor rögtön le is csaptam rá (na jó jártam azért egy kört érte).1 hónapja nagyon lelkesen elkezdtem, aztán ez így szépen lassan le is engedett. Maga az alaptörténet nagyon jó és érdekes és nem is ezzel volt problémám.Hanem a gépelésben. Persze, orosz nyelvről nem lehet könnyű fordítani - mondom én, aki nem is beszéli a nyelvet. De magyarként nem szeretem a plusz kötőszavakat ("...miközben a a lényeget..."), a szavakból kihagyott betűket vagy éppenséggel a plusz betűket (fafalakat) és találtam benne mondatokat, amik nem tűntek éppen értelmesnek. Amikor én angolról fordítok, addig dolgozom egy mondaton, amíg egy érthető mondatot vissza nem tudok adni... Sajnos ezek miatt lankadt az a bizonyos lelkesedés és így elnyújtotta az olvasást.

Ajánlanám-e másoknak?
Magával az alaptörténettel nincs baj, így emiatt azt mondom, hogy igen, ajánlanám. Viszont, ha olyanok vagytok, mint én és zavarnak az ilyen kisebb hibák, akkor szerintem nem érdemes megvenni - de ha már rászánjátok az időt és elolvassátok, akkor irány a könyvtár. Így valószínűleg nem érzitek azt, hogy az árából mást vettetek volna (persze, én nem bánom meg), plusz befektettetek egy könyvtár jegybe (: