Filmmaraton 9. rész2017.03.27. 15:49, Manó
Charlie és a csokigyár
Ebben a hónapban nem igazán tudtam rászánni magam a filmes kommentálásra. Legutóbb március 2.-án írtam ilyet, amikor előtte való hétvégén random módon elmentünk moziba apuval.
Na de: még decemberben a Media Marktban megláttam és megszerettem egy 5 lemezes Tim Burton DVD-gyűjteményt, ami most a polcomon fekszik. A múlthéten leemeltem a Charlie és a csokigyárat, mert eleve régen is láttam már és ha már itthon nincs csoki, legalább filmen keresztül hadd csoroggjon a nyálam. (:
Miről szólt?
A csokigyár, amelyről a szegény családban élő Charlie álmodik, borzasztóan titokzatos. Tizenöt éve senki nem látott egyetlen munkást se bemenni, se kijönni, nem látták a csokoládégyáros Willy Wonkát, csak az irtózatos mennyiségű csoki áramlik ki a gyárból. Azután fantasztikus hír röppen világgá: Willy Wonka bejelenti, hogy kinyitja gyára kapuit az öt szerencsés nyertes előtt, aki egy-egy aranyjegyet talál csokoládéja csomagolópapírjában. Charlie is a kevés kiválasztott közé kerül. Találkoznak a titokzatos férfival és arra is fény derül, mi a látogatás megszervezésének igazi célja.
Mit szerettem benne?
Észrevettétek már, hogy egy kicsit okító jellegű is? Adott 5 gyerek (abba ne menjünk bele, hogy ez az 5 gyerek arany biléták által lettek kiválasztva a gyárlátogatásra), akik különböző személyiségeket mutatnak be: a lusta és folyamatosan zabáló gyereket; az elkényeztett kis csitrit (már bocsánat); a mindenkit lenéző és győzelemre éhező kiscsajt; az okoskodó és kioktató hangnemben beszélő kissrácot; plusz a szegényes családban nevelkedett, de törődő kisfiút. A látogatás közben minden romlott kisgyerek valahogy kap egy kis nevelést, ami által megváltozhat. 4 mohó gyerek meg is kapja az úgymond megérdemelt büntetést és az utoljára maradt kisfiúnak a nyereménye maga a gyár - mert hát Willy Wonka sem él sokáig. Majd amugy figyeljétek meg, ha megnézitek a filmet, hogy mennyire beakarja mutatni a mohóságot az emberekben, pedig az nem vezet semmire...
Mit nem szerettem benne?
Nem igazán mondanám annak, hogy nem szerettem, csak felemerül a kérdés (nem csak bennünk): az umpalumpák honnan tudták mi fog történni? Persze, ez egy mese, itt bármi megtörténhet, de akkor is. :D
|