Elterveztem, hogy idén elolvasok 30 könyvet. Ami kb 3 könyv havonta. Megőrültem? Talán. De egy kihívásban mi lehet a legjobb, mint élvezni a kihívás teljesítését.

Miről szól a könyv?
Három ​fiatalember fut esténként a Margitszigeten: Athos, Porthos és Aramis. Gyermekkoruk óta játsszák a „háromtestőrösdit”, és még ma is összetartanak, de hármuk közül inkább csak Aramis szorul rá a másik kettő segítségére, hiszen nem csupán különféle lelki nyavalyáival küszködik (ezért indít blogot), hanem a rejtélyes Asztrocicával, valamint a múlt sötét árnyaival és súlyos titkaival is.
Családregénynek álcázott thriller, thrillernek álcázott love story, love storynak álcázott sci-fi, sci-finek álcázott – a kígyó ennen farkába harap – családregény, delíriumgyanús kerettörténetbe ágyazva. Nem könnyű precízen meghatározni a Nevezz Lucifernek célközönségét, hiszen a több cselekményszálból összeálló históriában keverednek az említett műfajok, ráadásul időben és térben egyaránt nagy utat tesz meg, aki nyomon követi a szálak összefonódását. A 21. század elején, Budapesten kezdődik az utazás, aztán ugrás következik 1849 februárjáig és a Branyiszkói-hágóig, majd további ugrásokkal, Párizson, Prágán, Londonon, Sevillán, Lisszabonon, Genfen, Bécsen, Moszkván és más városokon keresztül, többek között egy Mississippi állambeli temetőt és egy Kola-félszigeti kényszermunkatábort is érintve, a margitszigeti dominikánus kolostor romjainál térünk vissza ismét a 21. századba.
És hogy mi köze egymáshoz Keith Richards nevetésének, Oscar Wilde sírjának, Reinhard Heydrich szerencsecsillagának, Gül Baba türbéjének, George W. Bush dühének és egy tetőtéri kenderültetvénynek? Türelem, a végére kiderül. Amiként az is, hogy kit kell Lucifernek neveznünk.

Pár szó az íróról...
Nem igazán van segítségemre a Google, amikor Tomori Gáborról szeretnék írni egy-két szót. Annyit tudhatunk róla, hogy rengeteg best-seller könyv fordítója - többek között A lány a voanton című könyv is általa jelent meg magyarul.

Véleményem a könyvről
A cselekmény 3 szálon fut, mégis össze vannak ragadva. Eléggé nagy figyelmet igényel, hisz amint ide-oda ugrál a szálak között. Nem feltétlen jelent ez rosszat, mert egész érdekes maga a történet. Viszont csak az zavaró, hogy néha nem tudod, hol maradt abba az a szál, ami úgy 30 oldal után megint eléd kerül. Talán másképp is meglehetett volna oldani ezt a történetszálas dolgot. A könyv igyekszik sok történelmi dolgot előhozni, hogy legalább, aki olvassa tanuljon egy kicsit. Viszont ahhoz tényleg le kell ülni és csak a könyvre koncenrálni.

Ajánlanám-e másoknak?
Miért is ne? Végülis a legcélszerűbb mindenféle típusú könyvet elolvasni, legyen az bármiként megírva. Ugyan minden könyvnek van mindenféle visszajelzése, de ez nem jelenti azt, hogy egy másik személy mit gondol róla. (: