Elterveztem, hogy idén elolvasok 30 könyvet. Ami kb 3 könyv havonta. Megőrültem? Talán. De egy kihívásban mi lehet a legjobb, mint élvezni a kihívás teljesítését.

Miről szól a könyv?
A Scotland Street 44 lakói és szomszédai és Edinburgh városa bemutatja ezt az élénk életet ebben a kellemesen szatírikus, csodálatosan felállított novellasorozatban, benne a még 6 éves Bertivel, aki kiemelkedően értékes kisfiú - csak kérdezzék az édesanyját. Üdv a Scotland Street 44-ben, Edinburgh legszínesebb karaktereinek otthonában. Ott van a 20 éves Pat, aki csak most költözött be Bruce-hoz, egy sportos fiatalemberhez, aki nagyon is óvatosan kezeli a megjelenését. Szomszédjuk, Domenica egy különös és éles elméjű özvegy. A földszinti lakásban és Irene és rokonszenves kisfia, Bertie, aki áldozata édesanyja követelésének, hogy szaxofonon zenéljen és olaszt tanuljon - mindezt 5 évesen. Szerelmi háromszögek, elveszett festmények, cselszövő barátok és cselszövések áldozata egy híres skót krimi íróval csak egyike a kevés hozzávalónak, mely hozzátesz az Edinburghi társadalom elbűvölő és szellemes portréjához, mely először a The Scotsman újságban került publikálásra.

Pár szó az íróról...
Alexander McCall Smith 1948.-ban született Bulawayoban, mely a mai Zimbabwe területén található. 1984-ben telepedett le Skóccia fővárosában, Edinburghban és olyan írók közelében lakik, mint J.K. Rowling, Ian Rankin és Kate Atkinson. Nem egy novella sorozatot írt már; leghíresebbé a No. 1 Ladies Detective Agency-vel vált, ami összesen 17 novellát foglal magába. A 44 Scotland Street sorozatot 2005-ben kezdte el írni, mely 11 novellát foglal magába és egy magazin lapjain kezdte el publikálni.

Véleményem a könyvről
Ez a könyv átlagos emberek átlagos életéről szól. Még nem olvastam ettől az írótól könyvet, így kiváncsi voltam miként ír. Nem mondom azt, hogy nagyon magával ragadott, de nem is mondom azt, hogy nem érte meg. 1-2 dologban tudtam azonosulni a 20 éves Pattel, és határozottan nem kedveltem az öntelt Bruce, akivel szerencsétlen lánynak együtt kellett élnie. A történet bemutatja nekünk a Scotland Street 44 alatt élőket - hogyan jutottak oda, mi történt velük azelőtt, miért kell küzdeniük stb. Kicsit idegesítő volt Irene, aki egy 5 éves gyereket erőszakkal ráveszi a szaxofonra és az olasz, miközben nem hagyja kibontakozni egyáltalán - lényegében gúzsba köti. Nyílvánvaló, hogy a kisfiú barátokat szeretne és szeretné megismerni a vonatok mechanikáját, de nem lehet, hiszen az anyja nem hagyja. Ami nem jó. Nem szabad ennyire gúzsba kötni egy kisgyereket - ez legalábbis az én véleményem.

Ajánlanám-e a könyvet másnak?
Ugyan ez a sorozat még nem kapható magyar fordításban (míg az Első számú Női nyomzóiroda igen), így aki gyakorlásképpen utána szeretne nézni és beleolvasni, akkor annak mindenképp jó. A könyvet amugy én egy adomány boltban vettem meg (British Red Cross) 1 fontért, viszont a többi része nem volt bent. Mondjuk annyira nem is bánom, hiszen perpillanat azon a véleményen vagyok, hogy nem hiszem, hogy szeretném tovább olvasni. A karakterekkel lehet azonosulni, ha megtalálható benned is 1-2 vonás, könnyed, ám kell hozzá egy kis nyelvtudás. Remélhetőleg tervben lesz a sorozat magyar kiadása is, hogy akik esetleg rátalálnak és kedvük lenne elolvasni, akkor beletudjanak kezdeni.

Mióta láttam az első Gru mesét, azóta imádom. Aranyos, vidám, vicces. Azóta már láttam a 2. részt és a Minyonokat is; plusz játszottam a Despicable Me játékkal is (amit még mindig imádok, csak rengeteg helyet foglal). Mikor meghallottam, hogy lesz Gru 3, akkor már tudtam, hogy mindenképp megfogom nézni.

Miről szólt a film?
Amikor Gru és újdonsült felesége, Lucy képtelenek legyőzni az emberiséget fenyegető legújabb gonosztevőt - az egykori gyerek tévésztárt, aki a 80-as évek megszállottja, és Balthazar Brattnek hívják -, megalázó módon kirúgják őket az Anti Gonosz Ligából. A minyonok azt remélik, Gru megragadja az alkalmat, és visszatér a bűn útjára, de amikor Gru világossá teszi, hogy már visszavonult mindettől, akkor a minyonok felmondanak, és elindulnak a saját fejük után.

Mit szerettem benne?
Mindent. Lehet kicsit (nagyon) elfogult vagyok, merthogy imádtam az előző részeket is, de nem hibáztatom magam :D Megmaradt ugyanolyan viccesnek, mint az előzőek. Imádtam a minyonokat, akik ugyanannyira őrültek és makacsok; Agnest az unikornis imádatával; Edith-et a csínytevéseivel és Margót a megfontoltságával. Plusz végre a lányok elfogadták Lucy-t, akivel Gru a 2. részben összeházasodik.Végre van egy anyafigura az életükben, ami az egyik legfontosabb. Örültem, hogy egyre jobban kötődnek egymáshoz. (:

Mit nem szerettem benne?
Hogy csak 90 perces volt :D Bár nem hiszem, hogy tovább lehett volna húzni, szóval utána gondolva elég is volt a 90 perc. (:

Mindenképp nézzétek meg, ha szeretnétek nevetni vagy csak imádjátok a rajzfilmeket. Plusz, ha a kistesótok/kis unokatestvéretek elráncigál, akkor hagyjátok magatokat :D

A függetlenség napja (Independence Day) vagy egyszerűen július negyedike (Fourth of July) az Amerikai Egyesült Államok egyik szövetségi ünnepe. Az amerikaiak ezen a napon ünneplik a függetlenségi nyilatkozat 1776-os kihirdetését, melyben országuk kinyilvánította függetlenségét Nagy-Britanniától. Ünneplése leggyakrabban felvonulásokkal, grill-partykkal, piknikekkel, baseball mérkőzések megrendezésével történik. A július 4-ei megemlékezéseknek 1777 óta fontos kelléke a tűzijáték.

Miért július 4?
Új-Anglia már 1775 áprilisa óta harcban állt a britekkel. A Kontinentális Kongresszusban az első függetlenségre való indítványt csak július 8-án terjesztették be. Hosszas vita után, július 2-án a kongresszus egyhangúlag (12–0 arányban), ám titkos szavazással a Nagy-Britanniától való függetlenségre szavazott. A kongresszus a nyilatkozat megszövegezésén dolgozott, majd július 4-én, nem sokkal 11 óra után 12 gyarmat küldöttei megszavazták, s nyomdába küldték a végleges, ám ekkor még aláíratlan változatot. Ugyan a nyilatkozatot 2.-án írták alá, a papíron lévő dátum mégis július 4.-e volt. Jefferson felkavaró és megindító beszédét 4-én fogadták el egyhangú szavazással.

Történetek

• Brit katonák a rhode island-i Bristolban 1776. július 4-én 13 ágyúlövést jegyeztek fel, egyszer hajnalban, egyszer este. Philadelphia az első évfordulót a mai amerikai szokásokhoz nagyban hasonló módon ünnepelte meg: hivatalos vacsora a Kongresszusban, ahol pohárköszöntők hangzottak el, köszöntés 13 ágyúlövéssel, beszédek, közös ima, zenés mulatságok, katonai parádék és tűzijátékok. A hajókat piros, fehér és kék virágcsokrokkal díszítették.
• George Washington tábornok 1778-ban a katonáinak kiosztatott dupla adag rummal és ágyú-sortűzzel ünnepelte meg a Negyedikét. Az óceán túloldalán, Párizsban, John Adams és Benjamin Franklin nagykövetek díszvacsorát adtak amerikai honfitársaiknak.
• 1779-ben Negyedike vasárnapra esett. Hosszú hagyományt megkezdve, ettől az évtől az ünnepet hétfőn kezdték ünnepelni.
• 1781-ben Massachusettsben volt az első törvényhozás, amely elismerte a függetlenség napját.
• 1870-ben Az Egyesült Államok Kongresszusa július negyedikét fizetés nélküli szabadnappá tette a szövetségi alkalmazottak részére.

Szokások
A függetlenség napját, az egyetlen olyan ünnepnapot, amelyet az egész ország egyként ünnepel, különböző hazafias megnyilatkozások kísérik. Számos politikus tartja fontosnak ezen a napon valamilyen társadalmi eseményen való megjelenést, beszédet mondani a nemzet örökségéről és népeinek kapcsolatáról. A családok általában pikniket vagy kerti barbecue-partikat szerveznek Negyedikén, gyakran használják ki a hosszú hétvége adta lehetőségeket, s hívják meg távolabbi hozzátartozóikat is. Országszerte reggelente katonai parádékat, délután baseball-mérkőzést, este pedig mulatságokat és tűzijátékot szerveznek. Kisebb tűzijékot szabadon lehet beszerezni, személyi vagy nyilvános használatra is. Biztonsági megfontolások miatt azonban több államban betiltották a tűzijátékok használatát, vagy korlátozzák azokat méret és típus szerint. A függetlenség napjának évente megrendezett színes eseménye Nathan hot dog-evő versenye, amelyre New York City Coney Island kerületében kerül sor. A monda szerint a hagyomány 1916. július 4-én kezdődött, amikor is négy bevándorló ezzel a módszerrel kívánta eldönteni, melyikük a legnagyobb hazafi.

Elterveztem, hogy idén elolvasok 30 könyvet. Ami kb 3 könyv havonta. Megőrültem? Talán. De egy kihívásban mi lehet a legjobb, mint élvezni a kihívás teljesítését.

Miről szól a könyv?
Skócia történelme gazdag és változatos olyan történetekkel, melyek generációról generációra öröklődött. Ez a tradíció hozta létre a Skót szellemeket, melyek múlt- és jelenbéli szellemtörténeteket hoz elő. Tündérek, fehérhölgyek, megkínzott lelkek, fantomok, hihetetlen teremtmények - Skóciában minden megtalálható, készen állva azokra, akik szeretik az ilyesmiket hallani.

Pár szó az íróról...
Sajnos az írónőről nem tudunk sokat, de rengeteget foglalkozik Skócia rejtélyeivel, melyek magukba foglalják a szellemeket, boszorkányokat és a többi misztikus dolgokat.

Véleményem a könyvről
Szerintem ezt említettem már párszor, de mindig is szerettem a hasonló történeteket - a horror- és szellemsztorikat. Erre a könyvre egy kis antikvár könyvesboltban találtam rá és nagyon megfogott. Mindig is vonzott Skócia történelme és igyekszem is minél többet megtudni róla, így mégha az ilyen szellemtörténeteknek kevés valóságalapja is van, mégis jó tudni ilyenekről. (: Igazából nem mesél el minden kísértetjárta helyet, viszont a legeslegfontosabbakat kiemeli és egy kis bejegyzésben kiegészítésként odaírja, hogy még milyen helyeken vannak kísértetet, viszont ezek nem kapnak bővebb kifejtést. Elég érdekes.

Ajánlanám-e másnak?
Aki szeretne skót szellemekről olvasni, azoknak mindenképp. Úgy tudom közvetlenül ez a kötet nincs magyarra lefordítva, de rengeteg hasonló könyv jelent meg magyarul, melyek magukba foglalják Skócia ezen kultúráját. Mindenképp érdekes utánanézni, hiszen olyan helyeket is megemlít, amike valószínűleg könnyen meglehet közelíteni, ha már itt vagy (:

Kb 1 hete kezdtem neki ennek a filmnek, aztán végül mindig voltam annyira fáradt, hogy nem kapcsoltam be a laptopom. Na de ma végre befejeztem és az a maradék 1 óra teljesen felhúzott...

Miről szólt a film?
Két első éves oxfordi egyetemista csatlakozik méltán híres Lázadók klubjához, ahol a hírnevet fellehet építeni vagy esetleg elpusztítani csak egy este alapján

Mit szerettem benne?
A Douglas-Sam-Max trió <3 Oké, most bekapcsolt a rajongói énem. :D Igazából maga a történet nagyon jó, hiszen jól bemutatja egy csapat elkényeztett, gazdag gyereket, akik azt hiszik, hogy bármit megtehetnek, mert van pénzük (vagyis a szüleiknek van pénzük, de ez itt most mellékes)... és itt áttérnék arra, hogy mit nem szerettem a filmben.

Mit nem szerettem benne?
Nem is a filmmel volt bajom, mert azt imádtam; hanem azzal a ténnyel, hogy sokáig (talán még most is) a gazdag szülők gyerekei azt hitték, hogy bármit megtehetnek... Ami számomra kiakasztó volt - SPOILER ha nem láttad -, hogy a filmben ugye a klub elmegy egy kis pub szerüségbe, mert természetesen sok más helyről kitiltották őket. Jól érzik magukat, esznek és leginkább piálnak. Ezután szétrombolják a szobát, ahol ugye fogadva vannak és az egyikük a sok piábtól felbuzdúlva megüti a tulajdonost. És innenstől kezdve jött az, hogy ez egyáltalán nem helyénvaló... Majd miután megkapják a büntetést, akkor kezd nekik leesni, hogy hoppá, ezt még se kellett volna meg változtatni kéne... De már túl késő.