Eredetileg egy másik könyv lett volna a novemberi könyv, viszont ahogy hazaértem a holidayemre, akkor azonnal ezt a könyvet vettem le a polcomról, mert egy ideje vártam már, hogy elolvassam a trilógia 3. részét.

 

Justint Cronin A szabadulás trilógiája egy vírus által életre kelt fajról, melyek érzékenyek a fényre így csak éjszaka közlekednek és lényegében lehetetlen őket elpusztítani. Viszont mint mindenkinek nekik is vannak gyenge pontjuk, még pedig egy bizonyos apró pont a mellkasuk közepén. Az Első Kolónia összeomlása után a túlélők számos kalandon és veszélyen vesznek részt, mire végül ezek a lények elpusztulnak és nyugalomban letudnak telepedni.

Az összes rész nagyon érdekes és izgalmas, viszont nekem pont az utolsó könyv volt a legizgalmasabb. Mindhárom könyv olvasásakor a családom az arcomból semmit sem látott, mert szószerint könyvvel a kezemben járkáltam, olvasva

Mit szólsz hozzá?

Néhanapján szeretek történelmi könyveket olvasni, így mikor meglàttam ezt és elolvastam a hátlapjàt, megfogta a figyelmem.
Viszont mikor elkezdtem, elég döcögősen indult. Kellett egy kis idő, mire végre beindult és a végére màr egész izgalmas volt. Magam a történet a Marathonnál lévő görög-perzsa hàborúval kezdődik, egy kis békeidővel a közepén és a végén még egy görög-perzsa háborúval találkozunk, ahol végül a perzsa sereg beveszi Athént.

Részemről jó volt belevetni magam egy történelmi könyvbe, akármilyen lassan is kezdőtött.

Mit szólsz hozzá?

Scarlett Curtistől már hoztam nektek egy könyvet, mégpedig a Feminists don't wear pink címűt. Jelenlegi könyve viszont a mentális egészségről szól, melyben szintén neves emberek írnak arról, hogy ők hogyan élik meg. Hiszen mindenkinél megtalálható egy kis szorongás, pánikroham és egyéb hasonló dolog és érdekes olvasni, hogy mások hogyan kezelik és élik meg.
A legpozitívabb dolog, hogy bátorítanak mindenkit, aki küzd bármilyen mentális betegséggel, hogy beszéljenek róla. Sosem lehet tudni, honnan jöhet segítség. (:

Mit szólsz hozzá?

Már elég régóta ismerem magát a történetet, de eddig még soha nem jutottam el addig, hogy el is olvassam. Hogy miért is? Nagyon jó kérdés. Talán még túl kicsi voltam felfogni, talán akkoriban más történetek vonzottak, talán...

Viszont most kézbe vettem a Penguin Classics kiadását, amiben megkapjuk Dr Jekyll és Mr Hyde történetét, valamint A testrabló és Olalla című elbeszéléseit is.
Őszintén maga az írás annyira nem vonzott magába, viszont érdekes volt maga a tény, hogyan tör elő valakiből egy gonoszabb, sötétebb én, mint Dr Jekyll esetében is. A doktor maga egy idős, magas uriember volt, aki természetét illetően kedves és udvarias volt, ám miután megivott egy maga által készített úgymond orvosságot, előhozta a benne lévő gonosz, udvariatlan Mr Hyde-ot, aki viszont alacsony és arca elég eltorzult volt. Ez jelentheti azt is, hogy a magában rejlő gonoszságot elfojtotta, így az nem fejlődött ki igazán, tekintve Mr Hyde magasságát. Viszont magáról a történetről felötlött bennem a DID, azaz a töbszörös személyiség zavar nevezetű betegség, miszerint gyerekkorban (egészen 8-9 éves korig) történt valami trauma - legyen ez akár testi vagy szellemi bántalmazás -, ezáltal a gyermeki agy létrehoz egy vagy több másik személyiséget, ezzel védve magát a gyermeket. Ezt elég nehéz leírni úgy, hogy én nem szenvedek ettől a betegségtől, viszont vannak olyan videósok, akik igen és megosztják másokkal, hogy milyen is...
A testrabló történet két orvostan hallgatóról szól, akik találnak egy holttestet az utcán és hosszas tanakodás után elhozzák és végül beleépítik a tanórájukba (mindketten az egyik professzor segédjei). Jó pár oldalon taglalva van a bűntudat és hogy nem kéne holttesteket ellopkodni, de megtörténik mégegyszer és végül azt igyekszenek úgy feltüntetni, hogy ők ne legyenek köthetők a halott ellopásához. Kicsit nekem kesze-kusza volt.
Az Olalla rövid történet egy spanyol vidékre visz el minket, ahol egy megbetegedett uriembert egy arisztokrata 'kiskastélyba' kerül, hogy felépüljön. Találkozunk a vendéglátókkal is, ahol a fiú kissé butyuta, az anya elég őrűlt, a lány szép és valamennyire intelligensebb családja többi tagjánál. És igazából ennyi a történet. Elméletileg ez egy vámpír történet lenne, amit most így nagyjából fel is fogok, így az elolvasás után, utánanézve, hogy Stoker Drakulájával egyidőben jelent meg és még valamennyire hasonlít is az alaptörténet. Viszont addig nem is lehetett tudni, hogy az az arisztokrata család vámpír, amig a főszereplőnk meg nem említi, hogy megvágta magát és az egyik vendéglátója megharapja...

Összefoglalva egyedül a Dr Jekyll és Mr Hyde története volt az, ami mégis elgondolkoztatott. A többi viszont egy számomra elég gyengén megírt kis történet volt.

Mit szólsz hozzá?