Az elkövetkezendő 3 é fél napban ígérem hozok nektek egy magyarra is lefordított könyvet, miután ennyi angol nyelvűvel bombáztalak titeket. (Tudtátok, hogy S. Jae-Jones Wintersongja már megjelent magyarul? Az alábbi linken elolvashatjáok, amit én írtam róla - és kiváncsi vagyok mégis milyen a fordítás, így lehetséges, hogy jövök majd ilyen bejegyzéssel.)

Miről szólt?
Az Erzsébet-kor Anglia szívében a fiatal Richard Shakespeare csillogó karrierről álmodik a londoni színházakban, egy olyan világban, melyet bátyja, William ural.
De mikor Richard egykori hálája fanyarú lesz, úgy a hűsége is családja felé. Aztán mikor egy értékes irat eltűnik és Richard lesz az első gyanúsított, kétszínűség és árulás kettős játékába kényszerül a város sötét utcáin...

Véleményem a könyvről
Mindig is érdekelt a történelem és az irodalom (utóbbi megmagyarázza rajongásom a könyvek iránt), így ez a könyv mindenképp egy jackpot volt számomra.
A történet az 1500-as évek végén játszódik (történelem) és végigkövetjük Richard Shakespeare kalandjait a színpadon, olyan darabokban szerepelve, melyeket bátyja, William írt (irodalom). Betekintést nyerhetünk olyan költeményekbe, mint a Szentivánéji álom és a Rómeó és Júlia.

Őszintén szólva a költeményekből levonva éreztem, hogy Shakespeare sosem lehetett normális. De persze mindenki másképp gondolja; de ez nem befolyásolja, hogy költeményeit újra és újra kézbeveszem - pár évnyi kihagyással ugyan.
Szóval a könyvünk Richard szemszögéből vezet minket végig a színházi élet gondjain és sikerein. A fiú igyekszik nagyobb szerepekre törni, ám ez elég nehéz neki, hiszen bátyja mindegyre női szerepeket ad neki (abban az időben nem voltak női színészek, így a férfiaknak kellett eljátszaniuk ezeket a szerepeket is). Végül egy szerencsétlenség folytán két értékes darab eltűnik és Richard egy nagyobb szerep ígéretében vissza is szerzi azokat.
Számomra elég érdekes volt az egész, hiszen az angol történelemmel és irodalommal kapcsolatban eléggé szivacs vagyok és érdekel minden (ez nem kizáró ok, hogy a magyar irodalom már nem is érdekel, pont az ellenkezője, viszont az angolról valahogy elég kevésnek érzem a tudásom - remélem érthető, amit szeretnék ezzel mondani) (:
Ráadásul Bernard Cornwell elég sok történelmi könyvet ír, bár számomra ez az első, de nem feltétlenül az utolsó. (: