Elérkeztünk a sorozat záró köteteihez. Érdekes volt kicsit érettebb szemszögből elolvasni a sorozatot, mégha a bejegyzésekből annyira nem jött át. Elég sok dolgot vettem észre; plusz voltak dolgok, amik kevésbé tetszettek, mint mikor először olvastam 16-17 évesen (:

Miről szólt(ak)?
Szeptember 1-jén Reniék immár irigyelt végzősökként lépnek be a suli épületébe, de vajon tényleg irigylésre méltó a helyzetük? Egy biztos: a legzsúfoltabb, legeseménydúsabb évnek néznek elébe, amelynek már az első fele is tele lesz óriási élményekkel (szalagavató, nagy végzős bulizások, utolsó közös szilveszter), ugyanakkor komoly buktatókkal (érettségi tárgyak kiválasztása, a felkészülés megkezdése és a nagy kérdés: a továbbtanulás). Ám a 12/b., mint tudjuk, nem átlagos társaság: ők mindent megtesznek azért, hogy az utolsó évük valóban felejthetetlenné váljon, nemcsak önmaguk, de a Szent Johanna gimi összes tanára és diákja számára is…
Könyvtár „Okos kis könyv ez, elindult a saját útjára. Én pedig most magára hagyom, elengedem, hiszen én azt hiszem, mindent megtettem, amit lehetett, mindent úgy írtam, ahogy szerettem volna, most pedig elégedett vagyok az eredménnyel, mert tudom, én a kezdetek kezdetén valami ilyesmit akartam a végére. Nem egy finálét, elcsépelt ömlengést vagy túlcsavart szálakat. Úgy érzem, ez a sorozat az egyszerűségével nyerte el mindazt, amit elnyert, én pedig végig tartottam magam ahhoz az elvemhez, miszerint ez csak egy sztori egy hétköznapi lányról, A FIÚRÓL (csupa nagybetűvel), a tanulásról, a barátairól, a családjáról, az életéről meg úgy általában, a Szent Johanna gimiről.”

Véleményem a könyv(ek)ről
A hetedik részben elérkeztünk a végzős év első feléhez, amikor is mindenki nagy választás elé kerül, jön a szalagavató, a félév, ki milyen egyetemre/főiskolára megy stb. Lassan mindenki érzi, hogy nem sokáig maradnak már így együtt és igyekeznek minél több időt együtt tölteni.
Őszintén ebben a részben láttam azt, hogy mennyire sokat változtak a karakterek. Kinga végre rájött, hogy igenis lehetnek barátai anélkül, hogy kizárná őket a problémáiból, hiszen nem tud mindent egyedül megoldani. Reni végre rájött, hogy Arnold önző céljai sosem Reni érdekeit tartotta szem előtt, míg a többi 10 ember bármit megtett volna érte gondolkoás nélkül és anélkül, hogy megváltoztatnák a lányt. És a többiek... 12 diák, akik a gimis évek alatt jobban összekovácsolódtak, mint 9.-ben gondolták volna...
A nyolcadik és egyben utolsó kötet(ek)ben végre eléerkezünk a második félévhez, ahol mindenki pánikol, belehúz, stresszel. De közben igyekszenek önmaguk is maradni. Még az év elején jött egy ötlet, hogy 12 balhét beiktatnak így az utolsó évre, hogy a következő évben legyen mikről sztorizgatni a többieknek. Amugy is mindig tőlük zengett az iskola, de szerintem ez például teljesen jó ötlet volt.
Most, hogy újraolvastam a sorozatot, kicsit másképp látom az egészet, mint mikor gimiben olvastam. Kicsit furcsálltam egyes tanár "húzzál innen" és a hasonló kijelentéseit - mert hát nálunk nem így álltak hozzánk a tanárok; plusz ha sikerült felhúznunk őket valamivel, akkor nem ilyen kijelentéssel küldtek ki minket -, de ez már mellékes. Így kicsit felnőttesebb gondolkodással úgy élem meg a történetet, hogy kicsit lagymatag, de nem rossz és a gimis korosztálynak pont megfelelő (ugyebár először én is a gimiben olvastam el a sorozatot). (: