Elterveztem, hogy idén elolvasok 30 könyvet. Ami kb 3 könyv havonta. Megőrültem? Talán. De egy kihívásban mi lehet a legjobb, mint élvezni a kihívás teljesítését.

Miről szól a könyv?
Maine partjainál, egy szigeten halott férfit találnak. Nincs nála irat, testén nincs ismertetőjegy, így személyazonossága megállapíthatatlan. A rendőrség hamar lezárja az ügyet. Csupán a helyi lap két újságírója és egy végzős diák szívós munkájának köszönhető, hogy több mint egy év után fény derül az áldozat kilétére. És itt kezdődik az igazi rejtély. Ugyanis minél többet tudnak meg az áldozatról, illetve halálának körülményeiről, annál kevésbé érthető az eset. Mi ez? Képtelen bűnügy? Vagy valami még ennél is furcsább?

Pár szó az íróról...
Stephen King 1947. szeptember 21.-én született Portlandben. 1967-ben adta el első rövid történetét, mely a The Glass Floor címet viselte. Nagyon sokáig ilyen rövid történeteket írt, majd 1973-ban a Doubleday&Co. megvásárolta a Carrie-t eladásra. Ennek bevétele után megtehette, hogy otthagyja tanári állását és könyvek írására fordítsa figyelmét.
Stephen és felsége 3 gyermeket neveltek fel (Naomi Rachel, Joe Hill, és Owen Phillip) és 4 unokájuk is lett. Jelenleg Bangorban és Center Lovellben töltik idejüket.

Véleményem a könyvről
Nem a megszokott King könyvet vettem a kezembe, de nem is baj. Mindig is szerettem az ilyen kicsit rejtélyesebb könyveket, ha meg a kedvenc horrorírómtól van, akkor meg pláne. De meglepő módon ez nem egy Carrie vagy mondjuk az AZ. Egy eléggé könnyed kis történetet hoz el nekünk az író, így tényleg azok is simán olvashatják, akik amugy írtóznak a horrotól és emiatt nem olvasnak ilyen íróktól. A rejtély központú könyveknél mindig is szerettem azt, ha úgy vezetik fel a történetet, ha kicsit megdolgoztatják az olvasó agyát. Itt is ez volt és ami még pláne, hogy teljesen függőben marad az egész és emiatt 600 kérdés vetődik fel az emberben. Mi lehetett volna a vége? Most akkor mi történt a pasassal? Hogyan jutott át a szigetre? És a többi...

Ajánlanám-e másnak?
Persze. Még olyanoknak is, akik nem kifejezetten Stephen King rajongók. Mint fentebb említettem ez nem horror történet. Csak egy szimpla és könnyed krimi, amiben nem borítanak rád 5 liter disznó vért, nem üldöz egy bohóc, nem ejt fogságba egy autó és nem akar megölni egy veszett bernáthegyi. Csakhogy párat említsek King könyveiből. Egy kicsit a Sherlock történetekhez tudnám hasonlítani, viszont itt egy bazi nagy lógás van a végén és hagyja, hogy az olvasó próbálja megoldani, mi is történt valójában (:

Elterveztem, hogy idén elolvasok 30 könyvet. Ami kb 3 könyv havonta. Megőrültem? Talán. De egy kihívásban mi lehet a legjobb, mint élvezni a kihívás teljesítését.

Miről szól a könyv?
1943. június 3. A moszkvai Nagy Kőhídon két tinédzser holtteste hever. Egyikük Vologya Sahurin, Sztálin repülésügyi népbiztosának fia, a másik a szépséges Nyina Umanszkaja, a Szovjetunió egykori USA-nagykövetének lánya. Minden jel arra utal, hogy a fiú agyonlőtte szerelmét, majd végzett önmagával is. De valóban ez történt? Szerelmes kamaszok drámája zajlott a hídon, vagy van más is a háttérben? Kik ezek a "farkaskölykök", és mi közük a nácikhoz? A valós eseményeken alapuló regény egy hét éven át tartó nyomozás története. Felsorakoznak a sztálinista éra szereplői és intézményei, bepillanthatunk életük legsötétebb bugyraiba, az NKVD dokumentumain keresztül. A könyv az orosz történelem máig részben feldolgozatlan, a lelkek mélyén továbbra is pusztító eseményeit állítja kíméletlen fénybe

Pár szó az íróról...
Alexander Tyeherov 1966-ban született Tulában. A Moszkvai Állami Egyetem újságíró szakán végzett, letöltötte kötelező katonai szolgálatát, majd riporterként és szerkesztőként dolgozott több orosz újság kultúrális rovatánál. A Kőhíd, mely az első magyar nyelven megjelenő műve, 2009-ben elnyerte hazájában a legkomolyabb irodalmi díjat, a Big Book Awardot.

Véleményem a könyvről
Mindig is szerettem a történelmet és imádtam történelmi könyveket is olvasni. Így mikor megláttam, hogy ez a könyv valós eseményeket foglal össze, akkor rögtön le is csaptam rá (na jó jártam azért egy kört érte).1 hónapja nagyon lelkesen elkezdtem, aztán ez így szépen lassan le is engedett. Maga az alaptörténet nagyon jó és érdekes és nem is ezzel volt problémám.Hanem a gépelésben. Persze, orosz nyelvről nem lehet könnyű fordítani - mondom én, aki nem is beszéli a nyelvet. De magyarként nem szeretem a plusz kötőszavakat ("...miközben a a lényeget..."), a szavakból kihagyott betűket vagy éppenséggel a plusz betűket (fafalakat) és találtam benne mondatokat, amik nem tűntek éppen értelmesnek. Amikor én angolról fordítok, addig dolgozom egy mondaton, amíg egy érthető mondatot vissza nem tudok adni... Sajnos ezek miatt lankadt az a bizonyos lelkesedés és így elnyújtotta az olvasást.

Ajánlanám-e másoknak?
Magával az alaptörténettel nincs baj, így emiatt azt mondom, hogy igen, ajánlanám. Viszont, ha olyanok vagytok, mint én és zavarnak az ilyen kisebb hibák, akkor szerintem nem érdemes megvenni - de ha már rászánjátok az időt és elolvassátok, akkor irány a könyvtár. Így valószínűleg nem érzitek azt, hogy az árából mást vettetek volna (persze, én nem bánom meg), plusz befektettetek egy könyvtár jegybe (:

Ebben a hónapban nem igazán tudtam rászánni magam a filmes kommentálásra. Legutóbb március 2.-án írtam ilyet, amikor előtte való hétvégén random módon elmentünk moziba apuval.
Na de: még decemberben a Media Marktban megláttam és megszerettem egy 5 lemezes Tim Burton DVD-gyűjteményt, ami most a polcomon fekszik. A múlthéten leemeltem a Charlie és a csokigyárat, mert eleve régen is láttam már és ha már itthon nincs csoki, legalább filmen keresztül hadd csoroggjon a nyálam. (:

Miről szólt?
A csokigyár, amelyről a szegény családban élő Charlie álmodik, borzasztóan titokzatos. Tizenöt éve senki nem látott egyetlen munkást se bemenni, se kijönni, nem látták a csokoládégyáros Willy Wonkát, csak az irtózatos mennyiségű csoki áramlik ki a gyárból. Azután fantasztikus hír röppen világgá: Willy Wonka bejelenti, hogy kinyitja gyára kapuit az öt szerencsés nyertes előtt, aki egy-egy aranyjegyet talál csokoládéja csomagolópapírjában. Charlie is a kevés kiválasztott közé kerül. Találkoznak a titokzatos férfival és arra is fény derül, mi a látogatás megszervezésének igazi célja.

Mit szerettem benne?
Észrevettétek már, hogy egy kicsit okító jellegű is? Adott 5 gyerek (abba ne menjünk bele, hogy ez az 5 gyerek arany biléták által lettek kiválasztva a gyárlátogatásra), akik különböző személyiségeket mutatnak be: a lusta és folyamatosan zabáló gyereket; az elkényeztett kis csitrit (már bocsánat); a mindenkit lenéző és győzelemre éhező kiscsajt; az okoskodó és kioktató hangnemben beszélő kissrácot; plusz a szegényes családban nevelkedett, de törődő kisfiút. A látogatás közben minden romlott kisgyerek valahogy kap egy kis nevelést, ami által megváltozhat. 4 mohó gyerek meg is kapja az úgymond megérdemelt büntetést és az utoljára maradt kisfiúnak a nyereménye maga a gyár - mert hát Willy Wonka sem él sokáig. Majd amugy figyeljétek meg, ha megnézitek a filmet, hogy mennyire beakarja mutatni a mohóságot az emberekben, pedig az nem vezet semmire...

Mit nem szerettem benne?
Nem igazán mondanám annak, hogy nem szerettem, csak felemerül a kérdés (nem csak bennünk): az umpalumpák honnan tudták mi fog történni? Persze, ez egy mese, itt bármi megtörténhet, de akkor is. :D

A tavaszi óraátállítás idén március 26.-ra, vasárnapra esik, amikor is hajnali 2-ről hajnali 3-ra kell állítani az órát.

Miért is kell ez?
Bevezetésével az eredeti cél az volt, hogy meghosszabbítsák a természetes fény mellett eltöltött, hasznos órák számát. Mivel hosszabb ideig van világos, több időt vagyunk a szabadban és kevesebb áramot fogyasztunk; aztán a jobb látási viszonyok mellett kevesebb balesetet okozunk; és a bűncselekmények száma is kevesebb a hosszabb nappalokon.

Mire kell figyelni
A modern informatikai eszközök, a tabletek, a számítógépek, okos telefonok és tévékészülékek átállításával nem kell foglalkoznunk, mert azok átállnak maguktól. A régebbi típusú karórákat, a villanysütő és a mikrohullámú sütő kijelzőjét viszont nekünk kell beállítanunk az óraátállítás során. Figyelnünk kell továbbá a vonat- és a buszmenetrendeket is, hiszen az óraátállítás ezeket is érinti.

Hatása a szervezetre
A téli és nyári időszámítás közül a téli kevesebb bajjal jár ugyan, ám szervezetünk reagál az átállításra – mindenkinél eltérő módon. A szervezetnek kell pár nap, míg hozzászokik a változáshoz. Tavasszal egy órával előbb kell kelnünk, mint előző nap. Ez az egy óra alváshiány is elég ahhoz, hogy kábának érezzük magunkat, emiatt pedig nehezebben tudunk koncentrálni a feladatainkra. Szervezetünk mindeközben még a korábbi ritmus szerint működik, így este nem tudunk elaludni a megszokott időben. A változásra minden ember másként reagál: van, aki alig érzi meg, míg mások különösen érzékenyek.
Az óraátállítás miatt fellépő kellemetlen tünetek kezelésére a gyógyszerek mellett számos természetes módszer áll rendelkezésünkre. Pozitívan hathat például egy meleg fürdő vagy lábfürdő, egy csésze citromfűtea, esetleg egy szakember által összeállított nyugtató teakeverék is. Ha fáradtak vagyunk, tartsunk többször pihenőt, különösen vezetés közben. Nagyon jó feszültség-levezetés lehet az esti séta is, amely segít alvás előtt kiszellőztetni a fejünket. Legyünk türelmesek, az átállás ugyanis két hétig is éreztetheti hatását, ám a fenti módszerekkel gördülékenyebbé tehetjük ezt az időszakot.

Valamelyik nap nekiültem egy jó kis velős blog bejegzésnek, de mivel nem tudtam végig írni szidalom nélkü, így nem akartalak titeket ezzel leterhelni. Elég stresszes hetem volt, ami azt jelenti, hogy 20 felől kaptam mindent és egyáltalán nem volt segítség.

Na de... a címben azt írtam, hogy játékos szösszenet. Egy ideje próbálgatok ki játékokat telefonon is és gépen is. Gondoltam összeírom mikkel játszom/játszottam, hátha nektek is megtetszik valamelyik (:

• Candy Crush: Ez talán az egyik legnépszerűbb játék a Soda kiadással együtt. Nem fogom külön szedni, bár mindkettővel játszom. Eléggé jó unalom űző, különböző nehézségű szintek vannak benne, ami méginkább megmozgatja a kobakot.
• Episode: Egy ideig játszottam ezzel a játékkal, csak utána valahogy nem nyitottam meg és letöröltem, mert zavart a sok értesítő. Két történet volt, amit szeretetm benne - ezek igazából gyári alaptörténetek -, ezek pedig a Demi Lovatos és a Mean Girls történetek. Rengeteg más történet is van, amiket felhasználók írtak és a többségük nagyon jó és kreatív.
• Choice: Ez hasonló az Episode-hoz, viszont itt csak gyári történetek vannak és abból sem sok. 5-6 történet van benne, amiket frissítgetnek. Ennél mélyebbre nem ástam még bele, mert még csak most kezdtem.
• Kendall&Kylie: Ez az a játék, ahol kiélheted a versengési vágyadat. Követőket gyűjthetsz feladatokon keresztül, barátokat, csapatot stb. A ranglistán én a 3. helyig jutottam fel, aztán abbahagytam, mert már elveszett belőle a versengés - semmi olyan feladat nem volt már, ahol mondjuk a legnagyobb ellenséggel kellett volna megküzdeni vagy Kendallékkel elmenni valahova, vagy végig sétálni a kifutón Emilyvel. De amíg vannak ilyen feladatok, addig jól el lehet vele lenni.
• Panic Room: Ez egy facebook-os játék. Egy barátnőm hívott meg rá és nem olyan rossz. Bár sokszor elfelejtem, hogy van, mert gépről nem sokszor lépek be facebook-ra. A lényege, hogy minden szinten meg van edva, hogy mennyi vércsepped van (ezek az életeid száma) és csak úgy juthatsz ki a házból, ha teljesíted a szobákban a feladatokat a megadott számú vércseppért cserébe. Elég nehéz így elmagyarázni, de ha rákerestek, akkor rátudtok jönni - meg persze ehhez kell angol tudás is.
• Minion Rush: Ez volt a legcukibb játék, amivel eddig játszottam, viszont rengeteg helyet foglal minden frissítés után.
• Solitaire: A Windows 10-nek van egy kártya gyűjtemánye, amiben 5 féle típusú játék van. Ezzel elég sokszor eltudom ütni az időt, ha a többi játékhoz semmi kedvem sincs.

Ezek azok a játékok, amiket eddig kipróbáltam, szerettem vagy nem szerettem. Remélem van olyan, amit eddig nem ismertetek, de kipróbálnátok. (: