Ezt a dalt még egyszer tettem ki az oldalra, de számomra még mindig megunhatatlan. Imádom Jess Glynne-t. A hangját, a kiállását, mindent. Mennyiszer hallgattam a dalt és csak néztem ki a fejemből és legszívesebben zokogtam volna. Hallgassátok (:

Elterveztem, hogy idén elolvasok 30 könyvet. Ami kb 3 könyv havonta. Megőrültem? Talán. De egy kihívásban mi lehet a legjobb, mint élvezni a kihívás teljesítését.

Miről szól a könyv?
Arthur ​Kippst, a fiatal ügyvédet főnöke egy isten háta mögötti angol városkába küldi, hogy rendezzen egy hagyatéki ügyet. Arthur a halott ügyfél, a néhai Alice Drablow házába költözik be, hogy minden családi iratot feldolgozhasson. Nemsokára kiderül, hogy a kastély sötét és tragikus titkokkal van tele, a helyiek pedig a babonák világában élik mindennapjaikat. Arthur akkor ijed meg igazán, amikor Mrs. Drablow temetésén a gyászolók között felfigyel egy fekete ruhát viselő, sápadt és beteges női alakra, akiről kiderül, hogy maga is rég halott. Valaha szép lehetett, ma már csak valami erős negatív érzelem lehel némi életet az arcába. Az a hiedelem járja a helyiek között, ahol megjelenik, ott hamarosan meghal egy gyermek. Érthetetlen és fájdalmas események veszik kezdetüket. A mesélő, Arthur Kipps, vajon függetlenítheti-e magát a fekete ruhás nő hatásától?

Pár szó az íróról...
Susan Hill 1942-ben született, Scarboroughban, ami az Egyesült királyságban, Yorkshire megyében található. Az egyetemen angol hallgató volt és azóta 56 könyvet írt már, melyek különböző újságokban is helyet kaptak.

Véleményem a könyvről
Ez az a fajta misztikus szellemtörténet, ami a bőröd alá furakszik és nem hagy békén. Pont ez az, amit szeretek az ilyesfajta történetekben. Hogy olvasás közben úgy érzem magam, mintha ott lennék és érezném, ahogy elsuhan mellettem valami furcsa, különös dolog és tudni akarom, hogy mi volt az, de legbelül félek. Olvastam már ezt a könyvet, pont, amikor megjelent a Daniel Radcliffe-es filmfeldolgozás (van egy színdarab és egy televíziós feldolgozás /1989-ben és akkor az a színész játszotta Arthurt, aki a Harry Potter filmekben Harry apját/), amit imádtam, így tudtam, hogy egyszer még elolvasom a könyvet is. Számomra nem volt csalódás, ugyanúgy imádtam a könyvből áradó borzongást, mint a filmváltozatban is, ami nagyon ritka, mert sokszor nem szeretem a könyvek filmes átdolgozását....

Ajánlanám-e másoknak?
Inkább azoknak, akik szeretik az ilyesfajta misztikus kísértethistóriákat. A könyv maga nem olyan hosszú (174 oldal a magyar fordítás), így hamar pár óra alatt ellehet olvasni, de garantált a bizsergés. (:

Elterveztem, hogy idén elolvasok 30 könyvet. Ami kb 3 könyv havonta. Megőrültem? Talán. De egy kihívásban mi lehet a legjobb, mint élvezni a kihívás teljesítését.

Miről szól a könyv?
Joylandben, az attrakciókkal teli észak-karolinai vidámparkban jókedvet és boldogságot árusítanak, legalábbis tulajdonosának üzleti filozófiája szerint. De azt nem reklámozzák, hogy évekkel azelőtt brutálisan megöltek ott egy lányt, akinek a szelleme azóta kísért az elvarázsolt kastélyban. Ide érkezik nyári munkára Devin Jones, a magánéleti válsággal küzdő egyetemista. Elhagyta a barátnője, és fogalma sincs, mihez kezdjen az életével. Amikor tudomást szerez Joyland titkáról, nyomozni kezd, hogy kiderítse, vajon ki lehetett a gyilkos. Madame Fortuna, a médium veszélyre figyelmezteti… Csak nem várható újabb, hasonló gyilkosság? És ki lehet a kutyás kisfiú meg a piros sapkás kislány Devin jövőjében? Stephen King új regénye a krimi, a kísértethistória és a romantikus fejlődésregény egyéni ötvözete, amely izgalmas cselekményével, remek jellemábrázolásával és a vurstlis világ sajátos nyelvének megidézésével még az író rajongóinak is meglepetést szerez.

Pár szó az íróról...
Stephen King 1947. szeptember 21.-én született Portlandben. 1967-ben adta el első rövid történetét, mely a The Glass Floor címet viselte. Nagyon sokáig ilyen rövid történeteket írt, majd 1973-ban a Doubleday&Co. megvásárolta a Carrie-t eladásra. Ennek bevétele után megtehette, hogy otthagyja tanári állását és könyvek írására fordítsa figyelmét.
Stephen és felsége 3 gyermeket neveltek fel (Naomi Rachel, Joe Hill, és Owen Phillip) és 4 unokájuk is lett. Jelenleg Bangorban és Center Lovellben töltik idejüket.

Véleményem a könyvről
Nem minden horror történet rémísztő. Ez vonatkozik a Joylandre is, ami a horror történetek azon részébe tartozik, aminek a nagy részében a szereplők kutatnak az esetleges történések után. A főszereplő, Devin nyári munkásként kezd el dolgozni Joylandben és mesélnek neki a Rémségek Házában történt gyilkosságról. Ahogy egyre többet tud meg róla, szépen lassan az olvasók is belepillanthatnak abba, amin Dev keresztül megy. Szerelmi csalódás, új barátságok, új szerelem, örlődés és a többi. Persze a legtöbb könyvben megtalálhatóak az ilyenek, viszont itt ez mégis más. Őszintén nekem volt egy sejtésem ki lehetett a gyilkos, de nem voltam benne biztos, addig, míg a végén ki nem derült. És igazam lett. (: Nem volt csalódás, bár Stephen King könyvei sosem azok.

Ajánlanám-e másnak?
Akik szeretik a cirkuszi és a vidámparki történeteket - legyen az krimi/horror/thriller, vagy csak egy szimpla romantikus regény -; szerintem bátran elolvashatja. Ugyan az előbb említettem kétfajta cirkuszi "alaptörténetet", de ezt olyanok is kezükbe vehetik, akik nem annyira rajonganak a horrorért, hiszen ez nem az a "kiijesztelek a világból" horror. (:

Mindenki ismeri az április elsejei "tradíciókat", ami által ezen a napon bárkit meglehet tréfálni kisebb csínyekkel bűntudat nélkül. Mégis honnan indult ez az egész?

Előtörténet és az első hivatalos bolondok napja
Egyesek szerint az ókori tavaszünnepek maskarás-bolondozós színjátékaiban, mások szerint különféle, középkori naptárrendezésekben, esetleg különleges eseményekben kereshetjük a gyökereit. Valószínűleg mindegyik feltételezés igaz, és a bolondok napja sokgyökerű ünnep. Volt idő, amikor eldurvultak és egyre féktelenebb formát öltöttek a bolondozások, ezért az egyház, amely a középkorban állami erővel rendelkezett, egyre több tiltó rendszabályt vezetett be az április elsejék miatt. Mára a szokások gyakorlata inkább egymás ugratására korlátozódik.
Az első, hiteles, bolondos áprilisi esemény egy 1538-as, pénzügyi akcióhoz fűződik. Abban az évben az augsburgi országgyűlés április elsejében jelölte meg azt a napot, amikor a pénzromlás miatt a régi fizetőeszközöket új, értékesebb érmékkel lehet lecserélni. A tervezett pénzreform becsődölt, így a végén mindenki ráfizetett, s nevetségessé, a nap bolondjává vált. Azóta emlegetik német nyelvterületen április elsejét a megtréfálás (=Scherze) napjaként.
Egy leírás szerint Franciaországban IX. Károly királyhoz fűződik a nap eredete. Ő volt az, aki 1564-ben jelentős naptárreformot vezetett be. A régi francia naptár szerint az esztendő április 1-jén kezdődött, Károly azonban a csillagászati eredményekre támaszkodva átállította a rendszert, és január elsejére tette az év kezdetét. A gondot az ajándékozási szokások rögzülése okozta, hiszen az emberek megszokták, hogy a tavasz kezdetén, április elsején ajándékozzák meg egymást, az újév alkalmával, amit most át kellett tenniük a tél közepére. Ezt egy ideig sokan nem tudták megjegyezni, ezért április elsején annak rendje s módja szerint útnak indultak, egy halom ajándékkal. Aki az ajándék címzettjei közül már alkalmazkodott az új rendhez, az bizonyára jót nevethetett rajtuk. Sokan lehettek az eltévedők, meg a nevetők is, mert ettől kezdve a hamis évkezdetet hamiskodással, vagyis bolondozással ünnepelték meg.

Milyen babona van mögötte?
A babonások szerint jó tudni, hogy az ilyen tevékenységek engedélye déli 12 órakor lejár, és aki ezután próbálja meg rászedni az embertársát, balszerencsére számíthat. Úgy tartják, az sem lesz szerencsés, aki nem tolerálja kellő humorral az átverést. Az a férfi viszont, akit egy csinos hölgy tréfált meg, jól jár, mert feleségre, vagy - ha a viccelődő már házas - jó barátra lel az illetőben. A bolondok napján kötött házasság - ha csak nem szolgalelkű a férjjelölt - nem előnyös, mert a háznál nő hordja majd a nadrágot. Április elsején megszületni általában szerencsét hoz, kivéve a spekulációt és a hazárdjátékokat, melyek anyagi csődbe vihetik az illetőt.

Régi magyar tréfáló szokás
Magyarországon korábban főleg a gyerekeket tréfálták meg, például játékból megvesszőzték, vagy boltba küldték őket esernyőmagért, trombitahúrért, hegedűbillentyűért. A beugrottakat aztán így csúfolták: “Április bolondja, május szamara...!” A szokás mondást is ihletett — áprilist járat valakivel —, amelyről a 17. századi források is szóltak már.

Mindenki ismeri a Szépség és a szörnyeteg Disney mesét. Sokan ilyen meséken nőttek fel (köztük én is), így 23 éves fejjel is szívesen nézem meg őket. Idén került a mozikba a rajzfilm élő szereplős feldolgozása és mindenképp megakartam nézni, pláne, hogy még sok kedvencem is szerepel a filmben. (:

Miről szólt?
A szépség és a szörnyeteg Belle varázslatos utazásának története; az eszes, gyönyörű és független ifjú hölgyet kastélyába zárja egy szörnyeteg. Félelmeit leküzdve a lány összebarátkozik új, kényszerű otthona elvarázsolt személyzetével és végül képes lesz arra is, hogy meglássa a gyöngéd, érző szívű herceget a szörnyeteg rettentő külleme mögött.

Mit szerettem benne?
Örültem, hogy igyekeztek minél hűebben visszaadni az eredeti mesét és nem szedegedteg belőle lényeges dolgokat. Kaptunk pár dalt, amit direkt a filmbe írtak bele, de még ezt is imádtam. Nagyon szépen oldották meg a szörnyeteget, nem volt CGI hatása, mint amit jó pár filmben láttam. Ugyan magyarul néztem meg a moziban (eleve nem adták felirattal, plusz szüleim nem is szeretik angolul nézni a filmeket), de ahogy néztem kis videókat a youtube-on nagyon jól megoldották az éneket is. Imádtam az elejétől a végéig.

Mit nem szerettem benne?
Ez most az első alkalom, hogy nem írok semmit a "Mit nem szerettem" részhez. Mert nincs ilyen. Persze biztosan azért, mert eleve oda-vissza vagyok a rajzfilmért és a filmben is rengeteg kedvenc játszik. De fantasztikusan megoldottak mindent (: