Elterveztem, hogy idén elolvasok 30 35 könyvet. Ami kb 3 könyv havonta. Megőrültem? Talán. De egy kihívásban mi lehet a legjobb, mint élvezni a kihívás teljesítését.

Miről szól a könyv?
A skót néprajz papírkiadása. A negyed évszázad átka alatt, R. MacDonald Robertson egy könyvnyi történetet gyűjtött össze. A gyűjtemények olyan történeteket foglalnak magukba, amik tündérekről, kísértetházakról, boszorkányságról, a látomásokról és a különféle mesékről szólnak.

Pár szó az íróról...
Annyit tudunk róla, hogy két könyve jelent meg eddig: a Selected Highland Folktales és a Scottish Tale of Terror.

Véleményem a könyvről
Hasonlóan a Ghost stories-hoz különféle történeteket olvashatunk Skócia történelméből. Persze Magyarországnak is vannak különféle népmeséi, ám Skócia maga a hiedelem. Ugyan jópár történet megtalálható ebben a könyvben is és a Ghost stories kiadásban is, de voltak benne olyanok, amik számomra még újak voltak. Összesen 7 részre van osztva a könyv és minegyik részben csak az adott témához vannak történetek és mesék. Elég érdekes gyűjtések.

Ajánlanám-e másnak?
A nyelvezete néhol kicsit nehezebb, mint a megszokott rövid történetes gyűjteményeknek, de gyakorlásnak kifejezetten jó és persze megismerkedhettek a skót hiedelmekkel. Pláne akkor érdekesek, ha voltál is a környéken (például voltak történetek Tyndrum közelében, Invergarryben, Invernessben pár és még Pitlochryban és környékén is - ezek azok a helyek, ahol többet voltam). (:

Ugyan a filmet már megnéztem pár napja, de még nem tudtam összeszedni annyira a gondolataimat, hogy le is írjam. A Power Rangersről annó volt rajzfilm is, amit szerettem, amikor néztem.

Miről szólt a film?
Egy csapat gimnáziumi diák, akik szuperképességre tesznek szert, minden erejüket bevetik, hogy megmentsék a várost.

Mit szerettem benne?
Eléggé tetszett, hogy miután egyre jobban megismerték egymást az 5 tini, mindinkápp kiálltak egymás mellett. Mondjuk ehhez kellett az, hogy eleve egy csapatként kellett működniük és egymásra voltak utalva bizonyos esetekben. De az pozitív, hogy ez tényleg összekovácsolta őket, pedig mindenki más és más tulajdonsággal rendelkezett (egyiküket pl folyamatosan csak bántották az iskolában).

Mit nem szerettem benne?
Gyerekként akármennyire is szerettem nézni 1-1 Power Rangers részt, most nekem már kezd elcsépelt lenni ez a sok szuperhős film. Persze, van rájuk kereset, sok mindenkit érdekel, de évente kb 15 olyan film bukkan fel előttem, hogy ilyen szuperhős, olyan szuperhős. Tudom most úgy tűnhet a következő mondatom, mintha magam ellen beszélnék; de hiába szeretem a Marvel és a többi képregényhősöket, ha utána megcsinálják a filmeket és úgyis lesz benne olyan, amin változtatnak. Persze a könyvadaptációkkal is így vagyok. 

Szerintem ezt a bejegyzést lezárom így, mivel hiába vártam pár napot a film után, valahogy ugyanúgy képtelen vagyok normálisan írni róla. Nagyon vegyesek az érzelmeim a filmmel kapcsolatban még mindig, szóval ez lehet a legnagyobb közrejátszó erő...

3 nappal, hogy kimentem májusban, Blair Athollban tarottak egy 2 napos rendezvényt a Blair Castle udvarán. Én a 2. nap mentem ki, amikor a kastély saját kis serege is felvonult.

Egészen a korai 19. századig a helység egyetlen épülete az Öreg Malom volt, ami még a mai napig nyitva áll a látogatók számára a nyáron. Itt található a Blair kastély is, mely tradícionálisan Atholl Earljeinek (most Hercegek) otthona. Athol hercege az egyetlen Nagy-Britanniában, akinek saját serege lehet, ismertebb nevükön az Atholl Higlanders. A kastély most nem tartozik közvetlenül a hercegekhez, Georgie Ian Murray, a 10. herceg halála óta (1931-1996); távoli unokatestvére, John Murray tartotta szemmel a helyet (1929-2012). Jelenlegi tulajdonosa Bruce Murray, a 12. Duke of Atholl.
A kastély legrégebbi része a Comyn torony, aminek megépülése a 13. századra tehető. Összesen 32 szoba látogatható.

Már nem is tudom, hol hallottam ezt a dalt - talán egy fanvideóban -, de azóta nem tudom megunni. Mindenképp megakartam osztani veletek valamelyik hónap zenéjével, így nem is várok tovább. (: Remélem nektek is tetszik annyira, mint nekem (:

Májusban egy Pitlochry nevű kisvárosban találtam munkát - ahol, mint az előző bejegyzésemben említettem kb 2 hónapot töltöttem csak -, így néha-néha volt időm felfedezni a helyet.
Legtöbbször a vendégházzal szemben található emlékparkban kötöttem ki, mikor jó idő volt, de egyszer-kétszer elsétáltam a tóhoz is, ami kb 5 perc sétára van.

Maga a város alakulása a victoriánus időkre tehető vissza. Maga Viktória királynő is rengetegszer járt a környéken és természetesen a kisvárosban is. Miután 1863-ban a vasútvonal is megépült itt, Pitlochry kedvenc turistaváros lett.
1947-ben lett végül tényleges kisváros. A gát és annak a halászlétrája neves turistalátványosság, rengetegen látogatnak el évről-évre. A folyógát létrehozott egy mesterséges tavat a város mellett, ami a Loch Faskally nevet viseli. 1951-ben John Stewart létrehozta a Pitlochry Festival Theatre-t, ami legelőször csak egy sátor volt. Maga a színház egész évben nyitva van, ám nyáron több darabot játszanak. A Winter Words Festival 2004 óta minden évben megrendezésre kerül februárban és a színház épületében jelennek meg különböző írók és személyiségek. A The Enchanted Forest pedig minden év októberében kerül megrendezésre a Faskally erdőben.