Újabb kölcsönkönyv, újabb elgondolkoztató történet.
Az Örökölt sors olyan példákat tár elénk, ami által elgondolkozunk, hogy mégis hogyan alakultunk azzá, akik vagyunk. Hogyan befolyásoltak minket a családi körülmények, miket örököltünk szüleinktől és ezáltal lettünk olyan felnőttek, akik vagyunk ma.

Mindenkinek más a tapasztalata és természetesen ilyen könyveknél mindig nehéz azt mondani, hogy ez mindenkire igaz. Viszont mindenképpen érdekes dolgok vannak benne és néhánynál én is láttam, hogy 'hoppá. ebben van valami'. Úgyhogy ha van lehetőségetek, olvassatok bele és esetleg írjátok meg, hogy találtatok-e benne valamit, ami nektek is 'hoppá' felismerés volt a könyvből :)

Mostanában annyira nem volt életem meg energiám, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy július 31-én lett 7 éves  a blog. Teljesen fura, hogy már ennyi ideje kint vagyk az Egyesült Királyságban, habár már nem Skóciában.

Rengeteg minden történt ezalatt a 7 év alatt: nagyon sok tapasztalat és még több kiakadás és összeomlás. De lassan itt az ideje egy kis változásnak, úgyhogy mindenképp legyetek résen - jelenleg tervezek pár dolgot és elkezdtem összeállítani mit hogyan szeretnék. :)

Addig is:

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT BESCOTTISH!

Stephen King mindig is a kedvenc horríróm marad és ennek érdekében alig vártam, hogy újra olvassak tőle valamit. Őszintén nem emlékszem, hogy vajon olvastam-e már a Borzalmak városát vagy sem, de mindegy is.

A történet 'Salem'S Lotba visz minket, ahova Ben Mears látogat vissza, hogy új könyvét dolgozza ki. Ám a kisvárosban hamarosan érdekes dolgok történnek és ez megkavarja az ott élőket. Lassan az egész város nappalból éjszakába fordul és lakói már csak árnyékuk önmaguknak.
Nagyon ritkán olvasok vámpírtörténeteket - mondjuk ezt nagyban a Twilight indokolja, ami engem sok emberrel ellentétben nem bűvölt el annyira -, de ezt a könyvet alig bírtam letenni. Ebben sokat közrejátszik az, hgy Stephen King mennyire jól ír, persze neki is megvannak a gyenge könyvei.

Úgyhogy, aki szereti a vámpír/horror sztorikat, akkor ez mindenképp jó olvasás.

Ebben a hónapban nagyon rámentem a horror/thriller témára, tekintve hogy a júliusi könyvem egy Stephen King könyv volt.

Mirrorland egy ikerpárról szól, akik olyannyira hasonlítanak egymásra, mintha ugyanaz az ember lennének (az angolban ezt mirror twin-ként említik).
Cat, aki Amerikában él egy traumatikus gyermekkor után, telefonhívást kap, hogy nővére eltűnt a nyílt tengeren és a jelenlegi nyomozás alapján meghalt. Ám Cat tudja, érzi, hogy testvére nem halt meg, viszont senki nem hisz neki.
Ahogy a nyomozás folytatódik, Cat kincsvadászatra indul a régi házukban, amikre emailben kap tippeket, hogy emlékezzen mi történt és végre megszabaduljon a nyomástól.

A történet elég sok csavart tart magában és ugyan érezhető volt, hogy Catnek igaza van és a nővére nem halt meg, ám bizonoys értelemben mégis. Nem árulom el a legnagyobb csavart, ha valaki szeretné elolvasni a könyvet. Számomra mindenképp izgalmas volt.

Kezdek egyre rosszabb lenni a helyzetjelentős bejegyzésekkel, hiszen sok esetben ilyenek írni a legutolsó gondolatom.

Mostanában eléggé normálisra felpofoztam magam a mentélis egészségemmel kapcsolatban, ami jó. Viszont megtartani ezt a szintet elég nehéz. Mondjuk az elmúlt 2-3 napban történt pár elég jó dolog, így az szinten tartott.
Tegnap volt egy kis időm összebarátkozni egy kis totyogóssal, aki nagyon cuki és mindig hiányol. Mindenképp fura lesz, mikor hétfőn elmennek. Viszont augusztusban sikerült lefoglalnom pár napot holidayre, bár féltem hogy nem kapom meg, de mivel nem saját szórakozás (csak egy kicsit), így megkaptam és megyek haza úgy 3 napra - kb melóba repülök vissza. De nem baj, ez is valami.

Más egyéb nem igazán történik - meló, alvás, sok küzdelem és fáradtság. Ja és nagyon meleg.

Remélem veletek minden rendben és hamarosan jövök. :)